Bükyné Horváth Mária: Az Akadémiai Könyvtár periodikumai a tudományos kutatás szolgálatában (A MTAK kiadványai 65. Budapest, 1971)

1. Szakirodalmi áttekintés

12 a száma, akik csupán egy alkalommal használták a könyvtárt. így pl, az összes beiratkozottak 33,7 %-a"). - Hasznos annak tudomásulvétele is számunkra, hogy milyen tanulságokkal jár az Országos Pedagógiai Könyvtárban az olvasók igényeinek összeirá a. Mim a szerzők megállapítják "30 válaszadó közül 14-en a külföldi szakirodalom bővebb beszerzését tartják szükségesnek." Majd értékelik is e megállapítást: "Ez azért meglepő, mert tapasztalataink (és kölcsönzési statisztikáink) inkább arra vallanak, hogy olvasóink nem használják ki kellőképpen a külföldi irodalom olvasása terén a könyvtár nyújtotta lehetőségeket." A szerzők, hogy jobban megvilágítsák az olvasók emiitett kivánságait, két olde'on keresztül idéznek is jellegzetesebb adatokat arra vonatkozólag, hogy a válaszadók szerint mivel, milyen vonatkozásban kellene kiegészíteni a "hiányos" külföldi anyagot. Különféle külföldi folyóiratok beszerzését sürgető szorgalmazások, és ugyanakkor nagymennyiségű olvasatlan külföldi anyag létezéséneK kettőssége az Akadémiai Könyvtár folyóirattárára is jellemző volt 1966-ban. A dolgozatnak az a része, ahol a kölcsönzött anyag szakmegoszlásáról van szó, saját adatainkkal való egybevetés céljaira nehezen használható, mivel az alkalmazott szakrendszer az általunk alkalmazottól lényegesen eltér. Bizonyos irigységgel olvashatjuk azt a részletező feltárást, ami az olvasási, könyvtárhasználati indítékokra vonatkozik. Mi, saját olvasóink ilyen részletes kikérdezését nem végeztük el olvasási céljaikra vonatkozólag. Szentirmai László nemcsak a folyóiratok, hírlapok olvasottságának elemzéséről vagy általában az olvasáselemzésről irt dolgozatot, hanem irt olyan dolgozatokat is (például az "Olvasáselemzés és néhány következtetés egyetemi hallgatóknál két felmérés alapján" 16 cimüt),ahol szociológiai vonatkozásokat már erőteljesen érint. Nemcsak eredményei szociológikusak, de ilyen vonatkozású elvi-módszertani megállapításokat is tesz rövid dolgozata elején. így ir például: "Figyelembe véve a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Évkönyvében / 7( 1958/59) / megjelent bibliográUát és az azóta napvilágot látott cikkeket, megállapíthatjuk, hogy a mi szakirodalmunkból hiányoznak egyrészt a felmérési anyagot közlő írások, másrészt mindazok az elméleti munkák, amelyek segitseget nyújtanának különböző társadalmi rétegek olvasási szokásainak tanulmányozásához." (23-24. 1.) Szerintünk a fenti megállapítás részben már érvényességét veszítette: 1966 óta, Szentirmai szóban forgó dolgozatának megjelenése óta ugyanis számos használatelemző tanulmány és olvasói igényfelmérés jelent megj másrészt az is kérdéses, hogy lehet-e egyáltalán "társadalmi rétegek olvasási szokásairól" beszélni, hiszen például az értelmiségi rétegen belül szinte mindennémü általános olvasási szokésjellemzés hiábavaló, a szokások ugyanis ezen egyazon rétegen belül szakmánként, foglalkozási áganként, kutatói műhelyenként 180 fokkal, tehát homlokegyenest térhetnek el egymástól. Inkább azt sajnálhatnánk tehát, hogy ilyen foglalkozásonkénü, kutatási, kutatóintézeti miliőhöz kapcsolódó olvasáselemzési anyag áll rendelkezésünkre csekély számban: de ilyei i is már elég szép számban jelent meg 1966 óta. A szociológikus beállítottságú dolgozatok sorában kell megemlítenünk Végh Ferenc "Könyv, könyvtár, olvasó" cimü dolgozatát is, amit már e szerző két hasonló témájú, de kevésbé átfogó jellegű müve előzött meg.18 Végh fenti dolgozata adja az olvasóelemzési hazai szakirodalom addigi (1967) eredményeinek legjobb összefoglalását. Emellett e-