Bükyné Horváth Mária: Az Akadémiai Könyvtár periodikumai a tudományos kutatás szolgálatában (A MTAK kiadványai 65. Budapest, 1971)
1. Szakirodalmi áttekintés
11 mányos, a társadalmi rétegződésnek jól megtelelő olvasó-kategorizálásl rendszert vették át. Ez a rendszer mindenesetre erősen eltér a már idézett Kókay-féle dolgozatban szereplő kí..egorizálástól (I. tudományos kutató; ezen belül: 1. tudományos intézeti munkatárs, 2. egyetemi és főiskolai tanszemélyzet, 3. tudományos könyvtáros és levéltáros;II. egyet hallgató, középiskolás; ezen belül: i. bölcsészhallgató, 2. középiskolai tanuló, 3. TTK - hallgató; III. egyéb; ezen belül: 1. tanár, 2. tisztviselő, 3. mérnök és technikus, 4. nyugdíjas, 5. alkalmazott, 6. könyvtáros, 7 egyéb, pl. ügyvéd, orvos, újságíró, karmester, fizikus, kereskedő), ami talán részletesebb, de eléggé szokatlan. Jámbor Mária és Marót Miklós bemutatják (a fiókkönyvtárak adatait is segítségül hiva), hogy az egyes rétegbeli olvasók száma miként viszonyul az összolvasói létszámhoz, hogy milyen széles az olvasók nyelvismerete, hogy milyen nagyságú magánkönyvtárral rendelkeznek, hogy mely egyéb könyvtár tagjai a Szabó Ervin Könyvtáron kivül stb. Kitérnek végül arra a kérdésre is, hogy az egyes olvasói rétegek a könyvtár könyvállományát ( és a fiókkönyvtárakét) a megadott 13 szak viszonylatában milyen %-os arányban veszik igénybe. Mindezen kérdésekre egy átgondoltan megszerkesztett, alapjában véve nem túl sok kérdést tartalmazó kérdőív segítségével kapnak és adnak feleletet. Mivel a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár olvasóinak rétegződése társadalmilag igen széles spektrumú az olvasók ezen széles spektrumú rétegződésének az általunk alkalmazottól merőben eltérő kategorizálás (vö. 125-129.1.) felel meg. Jóllehet sok ötletet meríthetünk a szóban forgó dolgozatból táblázataink összeállításához, saját adatainkat Jámbor Mária és Marót Miklós adataival közvetlenül összehasonlítani már csak azért sem tudjuk, mivel ezek a könyvolvasásra, a mieink a periodikum-használatra vonatkoznak. Az emiitett könyvtár kiadiában megjelent használatelemzési tanulmányok sorában több, nem-kérdőives módszerrel készült is van. Ezek sorúban említhető Dobos Piroska és H. Varsányi Livia "Mit olvas a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár kerületi könyvtárainak közönsége?"12cimü dolgozata, majd e reprezentatív felmérés anyagára épülő két újabb dolgozat is: Rudas Klára: "A társadalomtudományi müvek forgalma könyvtárainkban" és Szecsődi János: "A természettudom.'nyos és műszaki könyvek forgalma hálózatunkban" 1' 1 cirnü müve. Mindkét dolgozat olyan olvasók olvasási érdeklődésére mutat rá, akik az akadémiai könyvtári olvasóktól képzettségüket, érdeklődési körüket, olvasási szokásaikat tekintve lényegesen eltérnek. E tanulmányok mindamellett élesen rávilágítanak arra, hogy pusztán statisztikai elemző módszerrel az állományhasználatnak és az olvasói érdeklődésnek milyen alapos feltárását lehet adni. Meglehetősen szociológiai vonatkozású az az olvasói igényfelmérés, am't az Országos Pedagógiai Könyvtár 1965. évi évkönyvében találunk. A szerzők: Kovács Zoltái ié és Frey Tamásné kérdőíves vizsgálati módszerrel dolgoznak, de e főmódszer mellett az emiitett könyvtár olvasószolgálati osztályán lévő olvasónyilvántartási "tasakok" anyagát is figyelték egy éven keresztül, minden kölcsönzési alkalommal jelzésekkel látva el ezeket. Módszerüket tehát valójában komplex módszernek lehet tekinteni. Megállapításaik néhány vonatkozásban saját feldolgozásunk eredményeivel kapcsolatban is értékesíthetők. Figyelemre méltó például az emiitett felmérésben számunkra az, hogy a szerzők alapos gondot fordítanak a "hányszori", illetve " hanyadszori kölcsönzés" szempontjára (sajnálattal állapítva meg, hogy "aránylag igen magas azoknak az olvasóknak
