Gergely Pál: A Magyar Tudományos Akadémiára hagyott Vigyázó-vagyon sorsa (A MTAK kiadványai 63. Budapest, 1971)

I. Előzmények

1. ELŐZMÉNYEK Balogh Jenő főtitkár az 1929-i májusi nagygyűlésen méltatta a gróf Vigyázó-család érdemeit [AÉ. XJL. 223-238.1.1, melynek tagjai egész vagyonukat az Akadémiára hagyták. Vigyázó Ferenc halála után azonnal megnyilt a nagy örökség az Akadémia részére, amely nyomban birtokba ls vette; jogrendszerünk szerint ugyanis nem lehet "nyugvó örökség" (hereditas iacens). - Nemcsak a pesti újságok, de a külföldiek is "mérhetetlenül gazdag" örökségről irtok; pl. a Pesti 1 iirlap kerek százmillió pengős vagyonról tesz emlitést; a Magyar IIirlap pedig aug. 1-i számában Zsolt Béla tollából a kutatómunka föllendüléséről és atudomónyos könyvek bőségéről álmodozik. A Magyarország

1 a "világ leggazdagabb akadémiájának" nevezi oldalnyi cikkében a Magyar Tudományos Akadémiát; s a bank- síitekben őrzött ezüst s arany dísztárgyak, ékszerek tömegét és roppant birtokok létezését kürtöli világgá, holott . ekkor már az örökhagyó gróf ügyvédei arról is tájékoztatták az Akadémia elnökségét, hogy mekkora pörlavinának nézhet elébe, főleg az oldalági rokonság részéről várható örökségi keresetek formájában. Ezt a szerteágazó pereskedést egyébként külön fejezetben fogjuk majd ismertetni. 2 Az Est-ben hangulatos cikk méltatja, hogy az örökségátvétellel kapcsolatos sziszifuszi munkát vállaló jogtudós: Balogh Jenő főtitkár nem fogad el semmi tiszteletdijat, sőt már évek óta csak az évi egy pengőt állitja be a költségvetésekbe fizetéseként.... Követendő példának tartja önzetlenségét, - azt, hogy beéri miniszteri nyugdijával és hogy másféle pénzt nem fogad el semmiféle cimen.