Gergely Pál: A Magyar Tudományos Akadémiára hagyott Vigyázó-vagyon sorsa (A MTAK kiadványai 63. Budapest, 1971)
IV. Ujabb anyagi gondok - parcellázási tervek
39 főtitkár nem egyszer személyesen is kiment a parcellázandó földekre a kultúrmérnökkel, s a családi múzeum berendezési munkálatait is személyesen tekintette meg, e sorok Írójával, továbbá az épületet karbantartó Dudás Kálmán régi akadémiai építészmérnökkel s a múzeumi főfelügyelőséggel megbízott Luklnlch Imre rendes taggal együtt. Az idézett (RAL„1850.sz.) hosszú minisztériumi felterjesztésében kifejtette még a főtitkár azt is, hogy a hatalmasnak látszó birtokok Jövedelmezősége miért csekély: először is a gróf még 1924-25-ben adta bérbe a bérelt földek túlnyomó részét és emberbaráti okból oly alacsony búza- és rozsbéreket számított, amelyek mellett - örököse, az Akadémia a terményárak közbejött zuhanása miatt - 1928-1932 között Jóformán csak filléreket kapott. Ezért az Akadémiának fokozatosan ésszerűsítenie kellett a bérleti viszonyokat, illetve a nagyobb blrtokrészek bérlőivel kötött új magasabb bérű szerződésekkel rekompenzálnia, amit a kisembereknél veszített. Persze a bérleti szerződések lejártával újból kellett tárgyalnlok a gazdasági ügyintézőknek, illetve az emiitett kisebb földekből parcelláztatniok is kellett, ha nem lehetett új szerződéssel rentábilissá tenni a bérleményt. Pedig a bérlet összegének emelése a kis- és középnagy birtokrészek bérlőinél nem volt könnyű. Hiszen akkoriban, a világgazdasági válság hatása alatt, a nagybérlők is beléroppantak terheikbe, úgyannyira, hogy pl. Csanakéknál 20 %-os mérséklés vélt szükségessé, s a többi nagybérlők elmaradozó kötelezettségei is újabb hosszas vitákat eredményeztek. Hogy pedig némiképp Illusztráljuk, minő szétszórtságban s mekkora terjedelemben voltak az ellenőrizendő földek a központi igazgatás nyilvántartásában, álljon itt egy hivatalos összeállítás 1931 végéről, a még nem egészen parcellázott s el nem adott blrtokrészekkel együtt:
