Gergely Pál: A Magyar Tudományos Akadémiára hagyott Vigyázó-vagyon sorsa (A MTAK kiadványai 63. Budapest, 1971)

IV. Ujabb anyagi gondok - parcellázási tervek

37 komoly összeg volt remélhető a százezer pengőre becsült, Penc melletti 288 kat.holdas közepes hozamú földekért, amelyek bérlője dr. Szabó Lajos szomszéd-birtokos, anyagi nehézségeire hivatkozván kénytelen volt 23 nagyobb bérmérséklést kérni, avagy a haszonbérletből kiszabadulni. Biztatónak Ígérkezett 1932 elején a rákos! parcellázásból újabban befolyt 215 000 P is, de a biztató jelek ellenére óvatos költségvetéseket készítenek, alapos indoklással látva el. ezeket s minden félév végén megküldve a költségvetési tervezetet az akadémikusoknak, hogy azok megfelelően érzékelhessék: miért késnek a vérmes reményekkel kecsegtető, 1928-29. évi tudományos programjukba felvett kutatási segélyek? A vázolt vagyoni helyzetet az 1932. jan. 21-i igazgató tanácsi ülésen is kifejtette a főtitkár, megemlítve, hogy az elmúlt (1931) év tiszta jövedelme mégis - az okszerű birtokkezelés következtében - 153 000 pengős nyereséget mutat az A/ vagyonnál; ennek 10 %-át szokta átutalni az Akadémia a kalocsai érseknek, aki minden folyósítás után udvariasan tudomásul vette az összeg megérkezését s egyúttal a felhasználási tervezetet is megküldte az Akadémia elnökségének jóváhagyásra. Ez utóbbiakat is be szokta mutatni az év igazgató tanácsi üléseinek valamelyikén az elnök vagy a főtitkár. 1932 márciusában végre megegyezett az Akadémia a Pénzügyminisztériummal is, (RAL.2005/ V.sz.alatt) a régi fizetetlen örökségi illetékek dolgában: 750 000 pengőben állapodva meg, de minél előbbi fizetési kezdettel, s néhány részlet kedvezményével. (Pablnyi Tihamér és Popovics Sándor igazgató tanácsi tag többszöri közbenjárása eredményezte ezt a nagy engedményt.) Azért is kellett újabb parcellázási tervekkel foglalkozrüok az Akadémia illetékeseinek, hogy a végösszegszerüen 1 600 000 pengővel kecsegtető keresztúri és szentlőrinci házhely-akciókat simán le lehessen bonyolítani. A parcellázások tényleges megkezdése előtt azonban Endre László főszolgabíró kötekedéseit kellett leszerelni, minthogy ez az Akadémia ellen szinte gyűlölettel viseltetett: csak belügyminiszteri "nyomásra" volt hajlandó a maga hatáskörében formálisan szükséges helyhatósági "engedély" kiadására, hogy ennek alapján az Akadémia újabb szerződéseket köthessen a parcellázó vállalatokkal. (lg.jkv.321.1.).