H. Boros Vilma: Stein Aurél ifjúsága: Hirschler Ignác és Stein Ernő levelezése Stein Aurélról 1866–1891 (A MTAK kiadványai 61. Budapest, 1971)

IV. Befejezés

67 gyelem - ezek a tulajdonságok mind hozzájárultak élete nagy-nagy sikereihez." Stein Aurél sziliéi megérhették kisebbik fiuk első sikereit. Stein Ernő ennél még többet: azt, hogy 1895-ben a Magyar Tudományos AJcadémla Stein Aurélt külső tagjául választotta, és ő bár erre, mint külső tag nem volt köteles, - megtartotta székfoglaló előadását a Fehér hunok és rokon törzsek indiai szereplése cimen. Megérte első fontos és feltűnést keltő munkáinak: a Rajatarangini-nek és a Jammui maharadzsa könyvtára katalógusának megjelenését. Bár azt, már nem láthatta, hogy öccsének egy-egy pesti hazai ítogatása később nem csak tudományos, de társadalmi esemény is volt, s egyre nagyobb 189 termet kellett keresni az előadásra tóduló hallgatóság befogadására. Stein Aurél rövid életrajza - 1931-ben - ezekkel a szavakkal zárul: "Megemlítem, hogy az oxfordi és cambridgei egyetem diszdoktorátusát 1909-ben nyertem; a British Academy 1921-ben választott rendes 190 tagjává és az Academie des Inscriptions 1922-ben levelező tagjává." A többi nagymennyiségű kitüntetést és tiszteleti tagságot az életrajzok felsorolják. Mi csak egyet emelünk ki ezek közül: a Londoni 191 " Földrajzi Társaság "Founder's Gold Medál -lal, tehát azzal a legmagasabb elismeréssel tüntette ki Stein Aurélt, amit felfedező utazó egyáltalán kaphat. Ezt előtte ilyen személyiségek kapták, mint Livingstone, Stanley, Nansen, Scott-kapitány s hasonlók. Stein Ernő mindezt mór nem érte meg, de az életirók Stein Aurélról szólva mindenkor megemlékeznek arról, hogy a nagy tudós tehetségének kibontakozását és céljai elérését végülis nagylelkű bátyja tette lehetővé.