H. Boros Vilma: Stein Aurél ifjúsága: Hirschler Ignác és Stein Ernő levelezése Stein Aurélról 1866–1891 (A MTAK kiadványai 61. Budapest, 1971)

IIl. India

56 lenyomat dedikáclója szerinte Ízlés dolga. Neki nihcs Ínyére, • 8 2 Szeptember 22-én, már Budapestről irja Ernőnek, hogy Aurél leveleit nagy érdeklődéssel olvassa, és örül az érkezett táviratnak, amely azt jelzi, hogy a veszélyes hegyek közti vándorlásának immár vége. Megnyugvással tölti el őt, hogy most, friss erővel és bizonyos mértékig behegedt szívsebbel tér vissza fáradságos munkahelyére... A különlenyomatok megérkeztek és az ajánlás nem is hat olyan rosszul, mint gondolta. 15 példányt szétosztott ismerősei, Aurél jóakarói között. Még 20 páldányt szeretne kapni, hogy a Természettudományi Társulatnak és a nyilvános könyvtáraknak is küldhessen egy-egy pél• 83 dányt. Szept. 29-i levelében fel is sorolja a tanárokat, orvosokat, Ismerősöket, akiket Így megajándékozott. • 84 Október 6-án irja Stein "Ernőnek, hogy Lahore-ből még hatvan db. különlenyomatot kapott. E levélben teszi szóvá azt is, hogy amikor Aurél újabb leveleit olvassa, önkéntelenül is felvetődik benne a kérdés: Vajon Ernő ezeket is át akarja-e simítani kiadásra? Ezek nem olyanérdekesek, mint a tavalyiak - állapítja meg -, elég szárazak. De emellett dicsérendőnek találja Aurél egyre fokozódó objektivitását: a levegő, annak hőmérséklete, a hegyek jellegzetessége, a növények, az állatok, az emberek és szokásaik, mind-mind tárgyai megfigyeléseinek és feljegyzéseinek. Néha az az érzése, hogy Aurélban meglenne a tehetség aziránt, hogy természetbúvár legyen. • 85 November 1-i levelében számol be arról, hogy családi összejövetelükön Aurél levele volt a csemege. Ezzel azonban nem akarja azt állitani, hogy ez a levél volt a legsikerültebb idei útibeszámolói sorában. Az olvasót fárasztják a sokat emlegetett kinafák , a templomok felsorolása, a királyok mérföld hosszú szanszkrit nevei, s nem lenne csekély munka a második kasmíri expedíciót is olyan ügyesen sajtó alá rendezni, mint az elsőt. Az idén bejárt hegyi útak leírása sem kötötte le őt annyira, mint a tavalyiaké: mert nem talált elég plasztikus tárgyat bennük "tájékozódása" irányitására, pedig eléggé hozzászokott a vidékek képzeletben! felidézéséhez. A Muztag gleccserlánccal kapcsolatosan fantáziája végképp cserben hagyja. Nem osztozik Ernő aggodalmaiban, melyekkel öccsét intelmekkel halmozza el a felesleges veszélyek és a