H. Boros Vilma: Stein Aurél ifjúsága: Hirschler Ignác és Stein Ernő levelezése Stein Aurélról 1866–1891 (A MTAK kiadványai 61. Budapest, 1971)

II. Stein Aurél ifjúsága

25 débb húzta a lábát, az asztal alá lesett, és tovább beszélt. Mikor Ernő később megmagyarázta, hogy mit is akart, Aurél szívből kacagott az eseten. Ez a kis anekdota hiven jellemzi a két testvért: Ernő aggályos— ságát és Aurél deriis, vidám egyéniségét. 1877. ápr. 17-18-án irt levelében Stein Ernő arról beszél nagybátyjának, hogy miképp fogja nevelni születendő gyermekét. Éveken ót sajnálkozott afelett, hogy Aurél nevelésébe nem folyhatott bele intenzivebben. Most abban a szerencsében részesül, hogy pedagógiai esz82 ményét saját gyermeke nevelésében érvényesítheti. Pestalozzit már régebben olvasta, de Shandy alakja még többször visszatér leveleiben. Hirschler Ignác leveleiben gyakran találkozunk Stein Auréllal kapcsolatos elismeréssel, vagy dicsérettel. Egyik 1875-ben, Aurél anyjának irt levelében ilyen mondatot találunk: "Aurél valósággal hóditásokat tesz. Ma az ebédnél is róla volt szó, valósággal a dicséretek kórusa #28 83 hangzott fel." 1882-ben azt Írja Ernőnek, hogy Aurélnak minden levelét elolvassa. Ez, tekintve egyre rosszabbodó látását, igen nagy érdeklődésre mutat. Ez év nyarát Welsbergben, Tirolban tölti. Innen aug. 14-én hosszabban ir Ernőnek unokaöccséről: "Gratulálok neked ahhoz - ir* 29 ja -, hogy életed milyen jelentős lett a Tieid, különösen a fiatal tudós fejlődése számára, aki tegnap érkezett meg hozzánk. A bizonytalan izü tiroli kávét élvezettel szürcsölve mesélte el nekünk ideutazása kellemes lefolyását." - Ez a kis megfigyelés mutatja, hogy a későbbi utazónak mór ekkor megnyilvánult az igénytelensége, amire - mint tudjuk - oly nagy szüksége volt expedíciói folyamán. (Lásd az egész levelet: #5.) Ernő folytonos aggályossága vigasztalásra szorul. Hirschler Ignác azért Írja e sorokat, hogy megnyugtassa Ernőt, ha ennek netán az a szerencsétlen gondolata támadna, hogy élete elhibázott és üres. A vigasztalást folytatva hozzáteszi azt, hogy keveseknek, a számomra legkedvesebbeknek mindene vagyok, többre becsülöm, mint a doktori vagy a bárói cimet! (Éppen ez időben volt arról szó, hogy Hirschler Ignác bárói cimet kap.)