Molnár Imre: Peremlyukkártyás dokumentációs rendszerek létesítése kutatóintézeti könyvtárban (A MTAK kiadványai 60. Budapest, 1970)

2. A dokumentációs munka megszervezése és gyakorlata

70 2.35 A LYUKKÁRTYÁK GÉPELÉSE, KIJELÖLÉSE, ELLENŐRZÉSE, HORNYOLÁSA, TÁROLÁSA Ha a kártyaterv már véglegesen kialakult, megkezdhető a kiértékelt dokumentumok leirása, a dokumentációs kártyaanyag elkészítése. A szakember által kiértékelt folyóiratszámok a könyvtároshoz kerülnek. Az egyes füzetek címlapján található monogram jelzi, hogy a füzetet már átvizsgálták, kiértékelték. A könyvtáros a kiértékelők álte' érdekesnek Ítélt, tehát kódszámokkal ellátott cikkek legfontosabb tartalmi és bibliográfiai adatait lyukkártyára gépeli. Leghelyesebb, ha a lyukkár— tya a következő szöveges adatokat tartalmazza a lyukkártyák szöveges feljegyzésekre szolgáló felületén: a.) szerző(k) neve; b.) cikk citrie; c.) folyóirat cime, kötete, lapszáma, éve; d.) deszkriptorok kódszáma, esetleg megnevezése is; f. ) rövid tartalmi kivonat. A tartalmi kivonat kártyára irása 1 'lyes, mert Jelentékenyen megemeli a gyűjtemény információ-értékét. Mégis meg kell jegyezni, hogy a deszkriptorokkal helyesen és kellő részletességgel jellemzett cikk tartalma tulajdonképpen már leolvasható a deszkriptorok felsorolásáról, esetleg a puszta kódszámokról is. Ezért némi gyakorlattal, a tartalmi ismertetés helyettesíthető jól megválasztott, kellő részletességű deszkriptorok kódjelzeteivel is. Ez a kérdés azért jelentős, mert a legtöbb kutatóintézeti dokumentációs tevékenység azon bukhat meg, hogy a kutatók nem vállalkoznak a jelentékeny időt igénylő kivonatolás szöveges rögzítésére. Ha a tartalmi kivonatolás nem látszik elérhetőnek, igyekezni kell azt értelmes, részletes deszkriptor-felsorolással, vagy kódszám-jellemzéssel helyettesíteni.