Molnár Imre: Peremlyukkártyás dokumentációs rendszerek létesítése kutatóintézeti könyvtárban (A MTAK kiadványai 60. Budapest, 1970)

2. A dokumentációs munka megszervezése és gyakorlata

67 természetűek egy adatféleségen belül. Gyakorlatilag ez azt jelenti, hogy annyi kombinációs jelmezőt kell biztosítani a számukra, ahányféle bibliográfiai adat ábrázolása szükséges. Minden egyes adat számára olyan méretű jelmezőt és jelkulcsot kell használni, amely leggazdaságosabban biztosithatja egy-egy bibliográfiai adatcsoport befogadását. Ezeknél az adatoknál fontos szerep jut az 1, 2, 4, 7, M, ill. 1, 2, 4, 7 kódoknak vagy más kombinációs megoldásoknak. Konkrét esetben a könyvtárosnak többféle változatot is ki kell próbálnia a gyakorlatban, - a jelkulcsok kapacitását és hatékonyságát pedig számításokkal kell ellenőriznie. A bibliográfiai adatok közül külön említést érdemel a szerzői nevek ábrázolásának problémája. Fentebb már volt szó arról, hogy helyes két szerző nevének feltüntetése, különösen természettudományos közlemények esetében. Attól függően, hány betű részletességgel szükséges egy-egy szerzői nevet ábrázolni, más-más jelkulcsra lesz szükség. A leghatékonyabb ábrázolási módok egyike pl. a szerzők első 3 névbetüjének jelölése. Mások az első kettőt és az utóisót, ismét mások az első két betűt + a keresztnév kezdőbetűjét jelölik. Ha a követelmény két szerzői név jelölése egyazon kártyán, két alapvető megoldási lehetőség kínálkozik: 1.) Kombinációs kóddal (ABC-kulcs) annyiszor kell ábrázolni egymás mellett az ABC-t, ahány betű egy szerzői név jelölésére szolgál. 3 betű esetében egyszerre 6 tűvel kell válogatni egy szerző nevét (l betű - 2 tü). Két szerző esetén 12 türe lesz szükség, mivel 2 . 3 jelmezőn kell végezni a válogatást. Ha csak egy szerzői név válogatása a feladat a 6 jelmezőn, akkor is 12 türe lesz szükség, mivel nem lehet tudni előre, hogy melyik 3 ABC-jelmezőben található a keresett szerző neve. (T.i. valószínűleg mindkét, egyenként 3 ABC-jelmezőt tartalmazó zónában előfordul.) Látható, hogy ez a módszer bonyolult és nem nagyon hatékony. Legfeljebb akkor használható ha pl. egy betű szolgál egy szerzői név jelölésére. 2.) Szuperpozícióval egyazon jelmezőn egymásra jelölhető a két szerző egyenként 3-4 névbetüje. Ez a módszer sok előnnyel