Molnár Imre: Peremlyukkártyás dokumentációs rendszerek létesítése kutatóintézeti könyvtárban (A MTAK kiadványai 60. Budapest, 1970)

2. A dokumentációs munka megszervezése és gyakorlata

62 2.32 A LYUKKÁRTYA MEGVÁLASZTÁSA, BESZERZÉSE VAGY ELKÉSZÍTTETÉSE Ha készen áll a deszkriptor-gyüjtemény és elkészült a bibliográfiai adatok terve is, a könyvtáros következő feladata az elméleti alapot jól szolgáló, a megtervezett adatok befogadására képes rendszerű és méretű lyukkártya beszerzése. Ha jól átgondolja a kiértékelő fogalomrendszer deszkriptorainak számát, ha számba veszi a szükséges bibliográfiai adatok mennyiségét, máris látnia kell, hogy körülbelül milyen és mekkora lyukkártyára lesz szüksége. Általános alapelvül elfogadható, hogy a kiválasztott kártya legalább 20 %-al több adat befogadására legyen alkalmas, mint amennyi a tárolásra kerülő adatok (deszkriptorok + bibliográfiai adatok) összessége. Hazánkban sajnos az ipar nem gyárt sem perem-, sem réslyukkártyát. Vagy az NDK-ból kell importálni, vagy magánkisiparossal kell a kártyát elkészíttetni. Az NDK-ból behozott kártyák különböző szabványméretekben (A/6, A/5, A/4) készülnek. 11a a kártyát kisiparos készíti, akkor is ajánlatos valamelyik szabványméretű kártyát választani mintául, hiszen hosszabb távon mindenképpen kereskedelmi szervekre kell támaszkodnunk. Hogy a kisiparos által készített kártya alkalmas legyen a gyakorlati munkára, nagy figyelmet kell fordítani a pontos lyukasztásra, a kártyák méretazonosságóra és a papir minőségére, mivel ezek a tényezők határozzák meg a felhasználhatóság mértékét és a kártyák élettartam.it. 1969-ben az OMKDK forgalomba hozott fénylyukkártyókat 10 000, 7 000 és 5 000 pozició-számú kivitelben. ( Ld. fentebb: 5. ábra.)