Molnár Imre: Peremlyukkártyás dokumentációs rendszerek létesítése kutatóintézeti könyvtárban (A MTAK kiadványai 60. Budapest, 1970)

2. A dokumentációs munka megszervezése és gyakorlata

56 Nyilvánvaló, hogy a kutatóintézeti könyvtárak és a kiértékelést végző kutatók nem vállalkozhatnak a könyvtár folyóirat-, ill. periodikum-anyagának teljes feltárására, - ez azonban általában nem is szükséges. A kutatóintézeti szakirodalmi dokumentáció gyakorlati igények kielégítésére létesült és szinte kivétel nélkül a kutatóintézet tudományos munkája számára nélkülözhetetlen, válogatott cikkanyagot tartalmaz. Igen fontos tevékenység a válogatás, azaz annak eldöntése, hogy egy adott cikk kiértékelése, tehát a rendszerbe felvétele indokolt és szükséges-e, vagy sem. Ezt a kérdést minden egyes esetben a kiértékelést végző kutató maga dönti el. Helyes azonban, ha bizonyos alapvető megállapodások születnek a dokumentálást végző kutatók között a cikkek rendszerbe való felvételének kritériumait illetőleg. Gondos tartalmi elemzésre van szükség annak megállapítása érdekében, hogy egy-egy, a cime szerint érdekesnek Ígérkező cikk valóban olyan nézőpontból vizsgálja-e a problémát, amely hasznos lehet a kutatóintézet munkájában. Gyakran előfordul, hogy a cime alapján szenzációsnak Ígérkező anyag - alaposabban megvizsgálva - semmitmondó. Persze az ellenkezője is gyakori: látszatra érdektelen cikk egy-egy olyan vizsgálati módszert, apparátust stb. mutat be, amely "mutatis mutandis" elsőrangú segítséget adhat a gyakorlati kutatáshoz. A fenti megjegyzések a lehetőleg pontos tematikájú dokumentációs anyag összegyűjtésének igényét hangsúlyozzák, mégis ki kell mondani, hogy a gyűjteményben inkább legyen a kelleténél ötvennel több kártya, mint egyetlen szükségessel kevesebb. A nagyobb időközökben mindenképpen esedékes ellenőrző rendezéskor amúgyis le kell választani az elavult, túlhaladott anyagot és igy a gyakran válogatott törzsanyagban végül csak a valóban érdekes kártyák maradnak. Bár az irodalom figyelése és kiértékelése sajátosan kutatói feladat, a könyvtáros itt is segítséget nyújthat abban, hogy figyelmezteti az illetékes kutatót, ha az általa figyelt folyóiratból új szám erkezik. Ha a könyvtáros ezt a tevékenységet figyelmesen végzi, nem valószínű, hogy nagyobb torlódás keletkezhessék a feldolgozatlan folyóiratszámokban; röviden: ezzel biztosithatja, hogy a dokumentációs gyűjtemény mindig lehetőleg naprakész legyen.