Molnár Imre: Peremlyukkártyás dokumentációs rendszerek létesítése kutatóintézeti könyvtárban (A MTAK kiadványai 60. Budapest, 1970)
2. A dokumentációs munka megszervezése és gyakorlata
54 2.13 HOMOGÉN KIÉRTÉKELÉSI SZEMLÉLET KIALAKÍTÁSA Ha a szakirodalmi anyag felosztása megtörtént és mindegyik kutató rendszeresen figyeli a számára kijelölt folyóiratokat, periodikumokat, azokat rendszeresen kiértékeli, azaz a dokumentálás megkezdődött, hamarosan jelentkezik a munka legnagyobb problémája: bármilyen világos egyértelmű meghatározást kaptak az egyes deszkriptorok, más-más kutató egyazon fogalmon mást-mást érthet. Ez a jelenség, ha nem lehet idejekorán elejét venni, alááshatja a dokumentáció hitelét, tönkreteheti az egész rendszert. Ez a veszély úgy kerülhető el, ha a könyvtáros folyamatosan figyeli az egyes cikkek tartalmának kiértékelését (később látható lesz, hogy a könyvtárosnak módjában áll megtennie ezt a munka további fázisaiban). Némi gyakorlat után világosan felismerheti, ha egyazon tudományos problémát különböző kutatók különböző deszkriptorokkal fejeznek ki. Ez természetesen gondos, részletekbe menő elemző munkát igényel. Ha a könyvtáros felfedezi az effajta differenciálódás jeleit, haladéktalanul szóvá kell tennie. Akár magánbeszélgetés formájában, akár értekezleten, de mindenképpen fel kell vetnie a problémát és általános elvi döntéseket kell hozatnia az illetékesekkel. Helyes megoldás, ha a fiatalabb, kisebb tapasztalatú kutatók munkáját átvizsgálja egy-egy tapasztaltabb, jó áttekintő készségű kutató, esetleg a deszkriptor-rendszer egyik-másik főbb kialakítója. A gyakorlati munka során kiderülhet, hogy egy-egy deszkriptor fogalmazása nem volt szerencsés, vagy hogy valami fontos fogalom kimaradt, ill. hogy új fogalom kódolásának igénye merült fel; a könyvtáros azonnal és érzékenyen reagáljon az ilyen esetekre. Feltétlenül fontos, hogy azonnal tudomást szerezzenek az ilyen problémákról a kiértékelő munkában résztvevő összes kutatók. Sok apró egyeztető, részletekbe menő munka után alakulhat csak ki az irodalmat kiértékelő kutatók olyan csoportja, amelynek tevékenysége legalább megközelítőleg azonos elvi Ítéletek alapján folyik.