Molnár Imre: Peremlyukkártyás dokumentációs rendszerek létesítése kutatóintézeti könyvtárban (A MTAK kiadványai 60. Budapest, 1970)

1. Szakirodalom és szakirodalmi dokumentáció

21 általában a kártya pozícióinak száma, bár ezt a hátrányt csökkenteni lehet több kártyasorozat felhasználása útján. Legnagyobb hátránya azonban az, hogy a visszakeresés eredménye nem egy dokumentum, hanem egy szám, a dokumentum száma, ezért a szám birtokában csak akkor kaphatunk közvetlen utalást a dokumentumra, ha az numerus currens-ben közvetlenül feltalálható. Ez csak ily módon rendezett könyv-, különlenyomat-, kutatási jelentésanyag esetében realizálható. Polyóiratok kurrens cikkanyagának feltárására nehezen alkalmazható fénylyukkártya, mivel a viszszakereséskor nyert szám nem utalhat közvetlenül egy adott folyóirat adott számánalt adott lapján található cikkre, ezért közvetítő nyilvántartásra van szükség, amely a feldolgozott cikkeket numerus currens-ben tárolja. Ez olyan súlyos munkatöbbletet jelent a tájékoztató szakember számára, hogy ezt az egyébként is nehezen megoldható dokumentációs feldolgozás nemigen tudja elviselni. Az előbbiek összefoglalásaként elmondható, hogy a szakirodalom feltárását végző dokumentáció céljára jól hasznosítható mind a peremlyukkártya, mind a réslyukkártya. A gyors adatvisszakeresést igénylő folyóiratcikk-dokumentációs rendszerek sokkal kisebb hatékonysággal alkalmazhatják a fénylyukkártyát, mivel ez a dokumentumhoz csak többletmunka árán vezet el. Ez utóbbi kártya-fajta elsősorban a numerikus rendben könnyen tárolható dokumentumok analitikus feltárására alkalmas, ezért a kurrens szakirodalmat feldolgozó tájékoztató rendszerek tárgyalásakor a fénylyukkártyás rendszerekkel nem foglalkozunk. A kézilyukkártyás rendszerek ismertetett kártyatípusaival kapcsolatban végeredményben elmondható, hogy mindegyik rendelkezik valamilyen előnnyel a többivel szemben. Ez világosan mutatja azt a felelősséget, amelyet egy adott szakirodalmi dokumentációs feladat megoldása jelent. Sok lényeges tényező egyidejű megvizsgálása teszi csak lehetővé valamely lyukkártyás dokumentációs rendszer helyes megválasztását. A rendszer adathordozójának, a megfelelő lyukkártyaméretnek megválasztása a tájékoztató szakember feladata. Egyedi, a nemzetközi szabványok előírásától eltérő lyukkártya-típusok használata csak egészen különleges esetekben indokolható. Pelvetődik ugyanis a rendszer kártyaellátása folyamatos biztosításának kérdése. A szabványos méretű lyuk-