Molnár Imre: Peremlyukkártyás dokumentációs rendszerek létesítése kutatóintézeti könyvtárban (A MTAK kiadványai 60. Budapest, 1970)

1. Szakirodalom és szakirodalmi dokumentáció

1.3 ALKALMAZÁSI LEHETŐSÉGEK A lyukkártya nem szakirodalmi dokumentáció, de nem is könyvtári felhaszr ílás céljára született. Különféle adattárolási munkák, kartotékok és irodai rendszerezések igénye hivta életre ezt a sokoldalúan felhasználható információtároló eszközt. A könyvtári felhasználás csak egyik, de rohamosan növekvő jelentőségű alkalmazási területe a lyukkártyás rendszereknek. A különböző kártyatípusok mindegyike valamilyen speciális cél szolgálatára a legalkalmasabb. Vizsgáljuk meg ezeket a sajátosságokat a szakirodalmi dokumentáció szemszögéből. A perem- és réslyukkártyás rendszereknél minden egyes dokumentumról lyukkártya készül, amelyen megtalálhatók azok a szakszempontok (deszkriptorok), amelyek alapján a dokumentumot kereshetik. Ezeket a lyukkártyákat közös néven dokumentum-kártyákn a k is nevezik. A deskriptorokon kivül különböző bibliográfiai adatokat is tartalmaz a kártya. A perem- és réslyukkártyás rendszerek tehát sokdimenziós' (szak-, szerzői, folyóirat-, nyelvi, időrendi, stb.) katalógusoknak tekinthetők egyszerre, sőt e különböző katalógusok adatait egymással összefüggésben is képesek szolgáltatni. A szakirodalmi dokumentációban természetesen legfontosabb szempont a dokumentumok tartalmának árnyalt feltárása. Ebből a szempontból a perem- és mezőlyukkártyák felbontóképessége jónak Ítélhető. A szakirodalmi dokumentáció másik alapvető követelménye, hogy a kártyaanyag egy sor bibliográfiai adat - elsősorban a dokumentumok szerzője, vagy szerzői - szerint is válogatható legyen. A perem- és réslyukkártyák esetében ez a feladat egyszerűen megoldható, és ez a megoldás erősiti e nyilvántartó rendszerek sokdimenziós jellegét. Most vizsgáljuk meg a perem- és réslyukkártyák különbségeit. A peremlyukkártyák hornyolása a kártya széle és a lyukasztások között történik. Kétsoros kártya használata esetén kétféle hornyolás