Sz. Garai Judit, Újhelyi Gabriella: A Magyar Tudományos Akadémia Könyvtára orosz és szovjet cserekapcsolatainak vázlatos története (A MTAK kiadványai 59. Budapest, 1970)

10 rigai, vilnai, kazáni, leningrádi, ogyesszai egyetemek, az Észt Tudományos Akadémia, a leningrádi Ruszszkoe Geograíicseszkoe Obscsesztvo, az Insztitut Jazüka i Isztorii Literaturü, az Insztitut Vosztokovedenija és még sok más. Méltán tekinthetjük egyedülállónak ezt a kiterjedt csereviszonyt az ellenforradalom 25 évében, amikor Magyarország még diplomáciai kapcsolatban sem volt a Szovjetunióval, a politikai és a társadalmi életben a legélesebb diszkrimináció hangját ütötték meg. A Magyar Tudományos Akadémia sajátos helyzetéből következett, hogy cserekapcsolatait a politikai szempontok ellenére is fenn tudta tartani. Ezt a különleges helyzetet igazolják az 1935-ben kiadott folyóirat-lelőhelyjegyzék adatai. (A budapesti könyvtárakba 1935. évben járó folyóiratok címjegyzéke. - Kiadta az Országos Könyvforgalmi és Bibliográfiai Központ. Budapest, 1935.) A néhány budapesti könyvtár közül, amelyek egyes szovjet folyóiratokkal és időszakos kiadványokkal rendelkeztek, (például a Statisztikai Hivatal Könyvtára, a Földtani Intézet Könyvtára,) messze kiugrik az Akadémiai Könyvtár 25 olyan cimmel, amely csak nála volt megtalálható. Természetesen megkapta továbbra is á Szovjetunió Tudományos Akadémiájától a Dokladü és az Izvesztija köteteit - ezek azonban más könyvtárakban is megtalálhatók voltak. Viszont csak itt volt hozzáférhető például a Jazült i Müslenie, a Zapiszki Insztituta Vosztokovedenija, a Trudü Insztituta Szlavjanovedenija, a Bulletin de la Commission pour les Recherches du Soleil c. leningrádi, a Movoznavsztvo c. kievi, a Jahresbericht der Estnischen Philologie und Geschichte c. tartui és még sok más folyóirat, köztük néhány természettudományi is. Nyilvánvaló azonban, hogy ez a felsorolás sem lehetett teljes. Ennek legfőbb oka, hogy a feldolgozás ebben az időszakban szinte semmivel sem állt jobbéin, mint ötven évvel korábban. Számottevő volt a feldolgozatlan anyag mennyisége is, de még ennél is súlyosabbá tette a helyzetet, az hogy az állomány katalogizálása a még Hunfalvyék által az 1860-as években megállapított, már a századforduló követelményeit sem kielégitő módon történt. A szakok körülhatárolásának pontatlansága, az inventáriumok áttekinthe—