Bükyné Horváth Mária: Az Akadémiai Könyvtár kurrens külföldi periodikumai (A MTAK kiadványai 56. Budapest, 1968)

A feldolgozott anyag elemzése

dernség mértéke" volt, vagyis hogy az illető adott periodikám milyen mér­tékben ad teret a modern nyelvészeti irányzatok problematikájának. A má­sodik dimenzió a periodikumok nemzetközi színvonala, a többi nyelvészeti periodikumhoz, vagy kiadványhoz viszonyított „abszolút értéke" volt. A harmadik dimenzió viszont a „magyar vonatkozás" jelenlétének dimen­ziója volt. Mind a három dimenzióban három fokozatot állapított meg, ez a három fokozat a „modernség" és az „abszolút érték" di­menziónál pusztán intenzitásbeli eltérést jelent, a „magyar vonatkozás" dimenziójánál azonban a 3. fokozat a „magyar vonatkozás" teljes hiányát reprezentálja. A „modernség" dimenziójában az általa elemzett 136 perio­dikum a következőképpen oszlott meg: 1:20, 11:58, 111:58. Az „abszolút érték" dimenziójában, ahol a fokozatokat az abc betűivel jelöljük, következő a megoszlás: a:18, b:72, c:46. A „magyar vonatkozás" dimenziójában, ahol arab számokat használunk a fokozatok jelképezésére, az alábbi értékeket kapjuk: 1:6, 2:18, 3:112. Ez az értékelés, ilyen formán, az egyes periodiku­moktól teljesen elvonatkoztatva kissé öncélú kategorizálásnak látszik, a módszer közvetlen hasznossága akkor válik nyilvánvalóvá, ha az egyes periodikumokat külön-külön értékelni tudjuk segítségével. Az elemzett 136 periodikum ilyen külön-külön megadott értékelését találjuk meg függelékünkben. Az ott található folyóiratcímek után bizonyos szimbólum­együttes (pl. sok modern anyagot tartalmazó, nemzetközileg élvonalbeli, magyar vonatkozást csak kismértékben közlő periodikum szimbóluma: Ia2 stb.) fejezi ki a felsorolt három dimenzióra vonatkozó értékelés végered­ményét. Szépe György minden állományunkban levő periodikumról nem adott értékelést, csak azokról, amelyeket jól ismert, de az értékelt periodi­kumok egész állományunknak csaknem 3/ 4-ét tették ki. Az imént bemutatott értékelő eljárással kapcsolatban felmerül, hogy a nyert eredményt miként alkalmazzuk helyesen. Ha az a végeredmény, hogy sok a „modern" periodikumunk, ebből vajon arra kell-e következtet­nünk, hogy a hagyományos nyelvészet javára változtassuk meg beérkező periodikumaink számát? Vagy ha kevés a „magyar vonatkozás", vajon eb­ből meg arra kell-e következtetnünk, hogy egyre több magyar vonatkozású periodikum beszerzése javaslandó? Véleményünk szerint nagyon sematikus eljárás lenne, ha az aránytalanságoknak ezt a kiegyenlítését tekintenénk elsődleges célunknak. Nem mindig az a kedvezőtlen struktúra, ami egyen­lőtlen. Jelen feladatunk nem terjed ki arra, hogy az állomány struktúráját bíráljuk vagy helyeseljük; elsősorban a tényeket kívánjuk felderíteni a Szépe György által kidolgozott rendszerrel is. Annyit azonban megjegy­zünk, hogy nézetünk szerint a gyűjtőköri követelmény, illetve talán még­inkább a mindenkori könyvtárhasználók kutatási feladatai, megbízásai, ezek szakiránya, intenzitása, megvalósítási üteme kell, hogy megszabja a meglevő állományt kiegészítő szerzeményezést. Ha például zömével ha­gyományos nyelvészeti kutatás folyik valahol, hiába van kevés „modern" nyelvészeti periodikum, az ilyenek gyors ütemű gyarapítása mégsem min­denben indokolt, mivel, legalábbis a főgyűjtőköri területeken, a pillanatnyi kutatás struktúrájának arányaira ajánlatos figyelmet fordítani. Hasznos lehetne annak feltárása is, hogy melyek a nemzetközileg elismert, de állo­mányunkban meg nem levő nyelvészeti periodikumok. Egy ilyen desiderata­jegyzék tételeinek értékelésében is alkalmazható lenne a fenti eljárás. Ez azonban már szinte túlmutat a ténylegesen meglevő állomány elemzésén. 1 0 30

Next

/
Thumbnails
Contents