Bükyné Horváth Mária: Az Akadémiai Könyvtár kurrens külföldi periodikumai (A MTAK kiadványai 56. Budapest, 1968)

Módszerünk ismertetése

és hacsak a tanulmányok nem egyetlen szűk témát érintenek valamenynyien, a szétválasztás, mivel ténylegesen szétválasztható anyagról van szó, teljesen indokolt. Nézzük azonban a fenti módszer árnyoldalait is. Az egyes periodikumok szakozásánál természetesen arra is lehetett volna ügyelni, hogy a periodikum egyenletes eloszlásban tartalmazza-e a megadott szakanyagokat, vagy esetleg az egyik témakörből mondjuk kétszer annyit, mint a másikból. Egyes esetekben, mindazonáltal elég ritkán, bizonyára egyenlőtlen megoszlással lett volna dolgunk. Az anyag megoszlásának ezt a kvantitatív mérlegelését egy-egy periodikumon belül sajnos nem valósítottuk meg. E pontosság eléréséhez ugyanis minden egyes periodikummal szinte önálló tanulmányt képviselő szinten kellett volna foglalkoznunk. Ez a maximalizmus, ha néhány tizeddel pontosabb végeredményhez vezetett volna is, a nagy többletmunka miatt semmiképpen sem állt volna arányban a nyert csekélyke haszonnal. A módszer további, jóllehet jelentéktelen árnyoldala abban áll, hogy egyes esetekben — például elsősorban a három felé való szakozás esetén, de ugyanígy a hat felé való szakozáskor is —, a részJetértékek végtelen tizedes számok lesznek. Annak érdekében, hogy az elemzett periodikumok számára veszteség nélkül vissza lehessen következtetni az egyes szakok érintettségét kifejező tizedes számok összegezésével, el kellett kerülnünk a végtelen tizedes számoknál szükségszerűen keletkező apró veszteségeket. így például a három felé szakozás esetében 0,33—0,33—0,34 számértékeket írtunk fel. Tapasztalatunk szerint ezek a kis felkerekítések sehol sem összegeződtek a reális kép kárára, hanem minden szakon belül megnyugtatóan kiegyenlítik egymást.

7 A módszer további, esetleg hátrányosnak mondható jellegzetessége az, hogy az egyes szakok terheltségét kifejező számokból (sokszor vegyes számok) nem lehet visszakövetkeztetni arra, hogy hány periodikum foglalkozik kizárólag és hány pedig csak részben a nevezett szakterülettel. (Ha mondjuk 100 periodikumot szakozunk az itt leírt módszerrel és az egyik szak mondjuk az egész állomány 6%-át teszi ki, ez a szám esetleg azt jelölheti, hogy egyetlen periodikum érinti teljes egészében, 10 pedig csak fél terjedelemben a szóban forgó szakot.) Ha szükségesnek láttuk volna, természetesen az egyes szakokat képviselő számértékeket tovább tagolhattuk volna, megjelölvén, hogy ezek ennyi egész, ennyi meg ennyi fél, ennyi meg ennyi negyed stb. periodikum-terj edelemből tevődtek össze, ám mi ezen részletezés elmaradását nem éreztük hátrányosnak, mivel az ilyen részletezés felemlítése csak túlkomplikálta volna eredményeinket és a szintetikus összkép szempontjából inkább hátrányos lett volna, mint előnyös. Annyit mégis mondhatunk, hogy fél, harmad, negyed stb. periodikum-terjedelmekre egy ilyen részletezés majd minden szaknál kiterjedt volna, ugyanis a periodikumok jellegüknél fogva a könyveknél sokkal szerteágazóbb tudományos információs anyagot tartalmaznak és eleve több szakot érintenek. Ha a fent említett kisebb pontatlansági tényezők rontják is statisztikai végeredményeinket, mindent összevéve, a szóban forgó módszert kitűzött célunk szempontjából mégis a legalkalmazhatóbbnak tartottuk. Nem szorosan a módszer kérdéséhez kapcsolódóan ugyan, de mégis itt kell megjegyeznünk, hogy a periodikumok szak szerinti hovatartozásának meghatározása során nagy segítségünkre volt a kurrens külföldi periodikumok anyagára vonatkozó és könyvtárunk folyóirattermében az olvasók 8