H. Boros Vilma: Széchenyi István hátrahagyott iratainak története (A MTAK kiadványai 54. Budapest, 1967)
V. A SZÉCHENYI-GYŰJTEMÉNY A MÁSODIKVILÁGHÁBORÜ UTAN
alapján ma már tudjuk, hogy Lunkányi egy, bár német nevű (Liebenberger), de régen megmagyarosodott kecskeméti szűcsmester fia volt. A Budára helyezett egyetemnek első „doktor"-a, s mint legkiválóbb hallgató, egyetemi katedrára volt kiszemelve. Mikor Széchenyi Ferenc az Universitashoz fordult, hogy fia: István mellé nevelőt ajánljanak, Liebenberger Jánost szemelték ki erre a hivatásra. Széchenyi nevelőjét rendkívül szerette és szinte második atyjaként tisztelte, később minden birtoka kezelését rábízta, feltétlen bizalommal volt iránta mindig. A nagytudású és nagyműveltségű férfi — később Liebenbergre rövidítette nevét — mindenkor hasznára volt Széchenyi munkásságának. Sok könyvet olvasott, kivonatolt számára, adatokat keresett, kimutatásokat készített, okos és elfogulatlan kritikájával, hozzászólásaival (pl. az Akadémia tervezetéhez) nagy segítségére volt Széchenyinek. Széchenyi élete folyamán mintegy 900 levelet intézett hozzá. Legnagyobb részük a Lunkányi hagyatékkal az Országos Levéltárba került, 27 9 de mint Tilkovszky Lóránt írja, 28 0 nem sikerült az 1830 előtt írottakra rábukkannia, úgyhogy az Akadémiai Könyvtár Kézirattárának Széchenyi Gyűjteményében levő, Viszota Gyula által készített másolatok, illetve kivonatok alapján ismertette a leveleket. Liebenberg Széchenyi óhajára Lunkányira magyarosította nevét, és Széchenyi magyar nemességet is szerzett neki, megvásárolván számára 100 000 frt-ért Bihar megyében Lunkasprié nemesi birtokot. Talán ez az idegen hangzású nemesi előnév vezethetett félre némelyeket, hogy „horvát származású"-nak mondják Lunkányit. Munkássága, Széchenyire gyakorolt hatása még érdekes tanulmányoknak lehetne tárgya. Széchenyi leveleinek kritikai kiadásán dolgozott az 1940-es években Bártfai Szabó László és Viszota Gyula. Az I. kötetet el is készítették — igen sok újonnan gyűjtött anyaggal bővítve a régiek számát — és az nyomdába is került. 28 1 A nyomtatás a háborús viszonyok miatt lassan ment, s mielőtt az elkészült könyv forgalomba került volna, a Franklin nyomda 1944 decemberében mindenestől elpusztult. Csupán Angyal Dávid lektori jelentésének töredéke maradt meg az Akadémiai Könyvtár Kézirattárának Széchenyi Gyűjteményében. Ebből láthatjuk, hogy milyen levelek szerepeltek a kötetben. A II. kötethez előkészített anyag és sok további levélmásolat azonban megmaradt az Akadémiai Könyvtár Kézirattárának Széchenyi gyűjteményében, Viszota Gyula hagyatékában. 28 2 Ez az anyag talán a munka újra megindulásához segítséget nyújthat. 27 9OL P. szekció 624. ""TILKOVSZKY LÓRÁNT: I. m. 92. 1. 28 1Lukinich Imre a Magy. Tört. Társ. 1939. évi munkásságáról szóló beszámolójában (Századok, 1940. 25. 1.) jelenti ezt. A következő évben bejelentette, hogy az I. kötet sajtó alatt van, s megjelenését az 1941-es évre (Széchenyi születésének l50. évfordulójára) remélik (Századok, 1941. 338. 1.). De még 1943-ban is csak arról van szó, hogy a nyomdai nehézségek miatt még mindig nem készült el (Századok, 1943. 267. 1.). 28 2MTAK Kézirattára Viszota Gyula hagyatéka: sok levél másolata, angol levelek, fordítással együtt stb. 51
