H. Boros Vilma: Széchenyi István hátrahagyott iratainak története (A MTAK kiadványai 54. Budapest, 1967)
III. A MAGYAR TUDOMÁNYOS AKADÉMIA ÉS A SZÉCHENYI-HAGYATÉK
Zichy Antal ekkor azt javasolja, hogy a családi birtokügyekre vonatkozó iratokat adják vissza a családnak, a műszaki jellegű iratokat, tervrajzokat, térképeket stb. küldjék át az Akadémia III. Osztályának, átvizsgálásra. Az Akadémia — sajnos — ezt az indítványt is elfogadta. Így visszaküldte Cenkre pl. a Széchenyi által lovaglóiskolának vásárolt telekre vonatkozó iratokat. Ez ügynek csak töredékei vannak meg az Akadémiai Könyvtár Kézirattárának Széchenyi Gyűjteményében, pedig e terv a magyar sport története és Pest fejlődése szempontjából igen érdekes. Még fájóbb a műszaki iratok sorsa. A III. Osztály teljesen érdektelennek találta, és azt tanácsolta, hogy adják át őket a Közmunka és Közlekedési Minisztériumnak. 18 7 Ez meg is történt, s ahogy az hivatalos helyeken megesik, az iratokkal, rajzokkal itt többé senki sem törődött, létezésükről nem is tudtak. Clark Tierny William Széchenyinek, első angliai útja alkalmával négy híd képét adta át: az általa épített hammersmith-i, shoreham-i és a marlo-i hidakról, valamint Telford művéről, a ména-i hídról készült metszeteket. A két elsőt még látta és lefényképezte a minisztériumban Viszota Gyula, közölte is a Lánohídról írt munkájában, 18 8 a többit már nem találta sehol sem. 1943-ban egy buzgó Széchenyi-kutató, Darvas István ismét rájuk bukkant, 1 8' s az Akadémia kérésére a kereskedelmi miniszter hajlandó is lett volna az értékes képeket visszaadni, de mielőtt sor kerülhetett volna az átadásra, a minisztérium épülete a budai Lánchídfőnél a háború folyamán elpusztult. Sajnálnunk kell mindenképpen Széchenyi iratainak ily széjjelszóródását. Széchenyinek az volt a kívánsága, hogy együttmaradjanak, azért hagyta mindet, osztatlanul Tasner Antalra. Paur Iván is attól félt legjobban, hogy az iratok szétszóródnak, s ezért örült meg a hírnek, hogy mindent Tasner Antal örökölt. 19 0 Tasner Géza meg egyenesen „Széchenyi Archívum"-ot szeretett volna alapítani, 19 1 s erre kész volt családi birtokát 18 7Az Akadémia irata a III. osztályhoz: 1882. jan. 24. (MTAK Kézirattár, Akadémiai Iratok 90/1882.) — A. III. oszt. válasza u. ez év ápr. 21-én (u. o. 404/1882) — Az Akadémia levele a Közmunka és Közlekedési miniszterhez: 1882. ápr. 24. (MTAK Kézirattár, Akadémiai Iratok 426/1882.) — A miniszter (Ordódy Pál) köszönőlevele: 1882. jún. 25. (MTAK Kézirattár, Akadémiai Iratok 532/1882). 18 8VISZOTA GYULA: A Széchenyi-híd története az 1836: XXVI. te. megalkotásáig. Bp., 1935. 46., 47. 1. 18 9Darvas István levele Voinovich Géza főtitkárhoz 1943. szept. 2-án és Viszota Gyula levélfogalmazványa a miniszterhez az MTAK Kézirattárában a Széchenyi Múzeum levelezésének anyagában. — Darvas István további levelei e sorok írójához. Uo. 19 0Lásd Paur levelét Tasner Antalhoz, 1860. jún. 5. „Részemről őszintén megvallom — írja —, hogy egyáltaljában meg nem tudok barátkozni azon eszmével, hogy e nagybecsű iratkincs háromfelé szakadjon ... A szó szoros értelmében vett regisztrálásról, mindaddig míg Cenken, Bécsben és Sopronban szétszórva léteznek az irományok, szó sem lehet." 1860. jún. 14-i levelében már örömét fejezi ki afelett, hogy az irat mind együtt s Tasner Antalnál lesz. (MTAK Kézirattár, Széchenyi Gyűjtemény. — Közli: TASNER GÉZA: I. m. 80. 1.) — Sajnos azonban sehol sem volt pontosan meghatározva, hogy „minden iromány" mit jelent, s ez nagyban hozzájárult ahhoz, hogy az iratok többfelé széjjelszóródtak. 19 1TASNER GÉZA: I. m. 105. 1. 34
