H. Boros Vilma: Széchenyi István hátrahagyott iratainak története (A MTAK kiadványai 54. Budapest, 1967)
I. AZ IRATOK TÖRTÉNETE SZÉCHENYI ISTVÁN ÉLETÉBEN
hogy Andrássy rossz néven vette volna Széchenyitől vagy Tasnertől ezt a lépést, s barátságuk változatlan maradt. 2 7 Tasner Antal jogi pályán indult, ügyvédi vizsgáját is letette 1829-ben, s az 1839—40-i országgyűlésen részt vett a távol levő Zichy László követeként. Nyitva állt volna előtte a közéleti pálya többféle formában is. Ahogy fia írja: „Atyám gyakran említé, hogy ő egészen más pályára készült, és csakis a grófnak rendkívüli személye, végtelen hazaszeretete, irányában tanúsított rokonszenve és nagy kegyessége igézték le őt annyira és folytak be előbbi szándékának megváltoztatására." 2 8 — „Nagysádtól vettem a világot — írja Tasner Antal egyik levelében Széchenyinek — és Nagyságod lőn azon erő vagy azon erőnek ereje, ki életemnek irányt ada." 2 9 Egy Kovács Lajoshoz 1846. máj. 6-án írt levélfogalmazványában 3 0 így ír Széchenyiről: „Széchenyi Istvánt a kristálytiszta hazafi szándék mellett ildomos eljárás, fáradhatatlan munkásság t. i. »az« imádott haza megmentésének és feldicsőítésének s főkép a nagy czélnak semmi által magát elijeszteni vagy elkedvetleníteni nem hagyó állhatatosság, kimondhatatlan önmegtagadással mindent alárendelni tudás teszik az én ítéletem szerint a siker emberévé és a legnagyobb magyarrá." Ez a haza iránti önzetlen és odaadó munkálkodás, a kölcsönös bizalom és becsülés volt az alapja Széchenyi és Tasner Antal három évtizeden át zavartalanul folyó és oly gyümölcsöző együttdolgozásának. Széchenyi minden munkáját megbeszélte Tasnerral, a legkisebb mozzanatokra, politikai eseményekre vonatkozóan is érdekelte őt Tasner véleménye, amint az leveleiből kitűnik. Írásait először neki olvasta fel, 3 1 s kéziratait Tasner egészítette ki idézetek, adatok kikeresésével, vagy a sebtiben odavetett fogalmazványokban pótolta a kimaradt fél vagy egész szavakat, kijavította a nyelvtani pontatlanságokat Bár Tasner Antal csak 1833-ban lett hivatalosan is titkára Széchenyinek, bizalmával már régebben megajándékozta őt. Ez a kapcsolat később igaz, mély barátsággá fejlődött közöttük. Tasner Antal, halála esetére — hiszen nagy beteg volt — egy búcsúnak szánt levelében azt írja: „Nagyméltóságodnak harmincz év óta irántam mutatott megbecsülhetetlen bizalma és kegye büszkévé és boldoggá tett. Nagyméltóságodnak különösen lelki nemesbülésemre nézve, melyet minden földi kincsnél többre becsülök, igen sokkal tartozom. Fogadja érte forró hálámat. Részemről én azon édes öntudattal bírok, hogy Nagyméltóságodnak és egész családjának szellemi és anyagi érdekeit mindig tehetségemhez képest, a legtisztább szándékkal (igyekeztem előmozdítani. — Magammal számot vetve minden perczben készen vagyok utolsó órámra, csak egy aggaszt, t. i. özvegyem és árváim sorsa halálom után. Sem helyzetem, sem időm, .sem "TASNER GÉZA: I. m. közli: Széchenyi levele Tasnerhez 1833. júl. 22. (13—15. 1.) 1833. júl. 30. (MTAK Kézirattár Széchenyi Gyűjtemény), Tasner válasza: 1833. aug. 12. (uo.), Széchenyi levele: 1833. aug. 23. (uo.) Széchenyi levele Andrássy Györgynek: Napló 1833. aug. 29. 2 8TASNER GÉZA: I. M. 10. 1. "1833. aug. 1. — Közli: BÁRTFAI SZABÓ LÁSZLÓ: Adatok . . . 177. 1. 3 0MTAK Kézirattár, Széchenyi Gyűjtemény. 3 1Széchenyi levele Döblingből: 1858. jún. 4. „Ej be szeretném »Bujtárnak« [Széchenyi által alkotott szó .titkár' értelemben ] rendesen elolvasni mindennapi poromat és sáromat, mint egykor!" Lev. III. k. 692. 1. (Az utóbbi célzás a Pesti por és sár című művére való utalás!) ,9