Csapodi Csaba: A Magyar Tudományos Akadémia Könyvtárának ősnyomtatvány-gyűjteménye (A MTAK kiadványai 53. Budapest, 1967)
Amikor az Akadémia újjászervezése után a könyvtár modernizálása is nagy erővel megindult, 9 3 fokozatosan megteremtődtek a föltételei egy régi-könyv-gyűjtemény fölállításának. Az 1954-ben megszervezett gyűjtemény első föladata az ősnyomtatvány-állomány rendbehozatala volt, amely — egy váratlanul szükségessé vált födémcsere következményeként — valóságos csődtömegként hevert, fölhalmozva a könyvtár egy nedves, sötét, elhanyagolt zugában. A következő években megtörtént az egész állomány meghatározása, modern rendszerű katalogizálása, a gyűjtemény elhelyezése a különgyűjteményekben, zárt, üveges szekrénysorban. Az Akadémia és a könyvtár vezetőségének mindenkor megértő támogatása lehetővé tette a gyűjtemény számára, hogy egy egész munkaszervezet beállításával, külső szakemberek munkájaként, sok tízezer forint ráfordításával konzerválni-restaurálni, megfelelő kötésekkel ellátni lehetett az egész ősnyomtatványállományt. Azokat a darabokat is, amelyek az alapítás ideje óta várták a megfelelő rendbehozatalt, és azokat is, amelyek a háborús pusztítás és a gondatlan kezelés következtében szenvedtek károkat. Magyarországon az első ilyen jellegű akció volt ez 9 4 Az Akadémiai Könyvtár ősnyomtatvány-gyűjteményének életében olyan tekintetben is új korszak kezdődött, hogy a gyarapodás most már nem esetleges ajándékozásokból állt, hanem a könyvtár — fönnállása óta először — saját költségvetéséből tudta megvásárolni az eladók részéről fölkínált ősnyomtatványokat. Az új gyarapodás 64 darabot tesz ki, ebből vásárlás 33, csere 4 (köztük a legértékesebbek Forgács Béla bibliofilgyűjteményéből). 18 „belső gyarapítás" volt: a raktári állományból kiválasztott, korábban föl nem ismert XV. századi nyomtatvány, a konzerváló munka során táblából előbbukant darab. Az Akadémia hatáskörébe tartozó Római Magyar Intézet megszüntetett könyvtárából került hozzánk 2, és a Könyvelosztótól, az állami tulajdonba vett könyvtárak anyagából összesen 7. A gyarapodással párhuzamosan természetszerűen néhány darabbal csökkent is a gyűjtemény, mert a meghatározó munka során nem egy esetben kellett az újabb eredmények figyelembevételével XVI. századinak minősíteni olyan datálatlan nyomtatványokat, amelyeket korábban tévesen ősnyomtatványnak gondoltak. Az új gyarapodás közül mint legértékesebbeket a következőket említhetjük: Bessarion: Adversus calumniatorem Platonis. Róma 1469, egyike legkorábbi ősnyomtatványainknak, 9 5 — Theokritos: Idyllia. Velence 1495, Aladus Manutius görög nyelvű nyomtatványa, 9 6 — Scriptores rei rusticae. Bologna 1494., amely a híres humanista Celtes Conrad tulajdonjelét viseli. 9 7 — Richardus de Mediavilla (Velence 1489.) 0 3 Berlász — Németh i. m. 16—29. 1. 9 4 Csapodi Csaba: Könyvkonzerválás és restaurálás a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtárában. Budapest 1961. (A Magyar Tudományos Akadémia Könyvtárának Kiadványai 10.) — Ua.: Conservation of the Manuscript and Old Book Collections at the Library of the Hungárián Academy of Sciences. Methods and Results (1949—1964). Állományvédelmi módszerek és eredmények az Akadémiai Könyvtár Kézirattárában és Régi Könyv Gyűjteményében. Budapest 1965. (A Magyar Tudományos Akadémia Könyvtárának Közleményei 44.) 9 5 GW 4183. — Inc. 899. 9 9 Hain 15 477. — Inc. 900. 9 7 Hain 14 568. — Inc. 898. 17
