Csapodi Csaba: A Magyar Tudományos Akadémia Könyvtárának ősnyomtatvány-gyűjteménye (A MTAK kiadványai 53. Budapest, 1967)

hagyott könyvtárából

7

0 a 8 ősnyomtatványnak, rendelkezése értelmében, a Nemzeti Múzeum Könyvtárába kellett volna kerülnie, de valószínűleg egyesek ezek közül ott már megvoltak, mert ma 4 ősnyomtatvány az Akadémiai Könyvtár állományában van: Baptista Mantuanus: Parthenice. Velence 1499.;

7

1 Kannemann: Passió Jesu Christi [Nürnberg] é. n.;

7

2 Temesvári Pelbárt: Stellarium. Hagenau 1498.

7

3 és Vincentius Ferrer: Sermones. Basel 1488.

7

4 Hozzávetőlegesen ebben az időben, 1911—1914 közt történhetett meg végre az ősinyomtatvány-gyűjtemény raktári beszámozása és betűrendes cédulakatalógusának elkészítése,

7

5 — amely azonban nem foglalja magában sem a Ráth, sem a Kaufmann ősnyomtatványokat. A bibliográfiai szempontból olyan kitűnő Hellebrant-katalógusnak a gyakorlati használat szempontjából való nagy hiányosságát, azt ti., hogy nem közöl raktári jelzeteket, végre is be kellett látni: raktári jelzetek nélkül nem lehet gyűjteményt kezelni. Az ősnyomtatvány-köteteket tehát három formátum szerint (folio, quairt, oktáv), három csoportban sorszámmal látták el, megjelenési évüktől független fölállításban. A jelzeteket Incun F, Incun Q, Incun O feliratú, kis, négyzet alakú címkéken beragasztották a kötetek első táblájának belső oldalára. A kézzel írt 20X24 cm méretű katalóguscédulákra most már a cím fölé ezek a kötetjelzetek kerültek. Egy Hellebrant-példányba pedig bevezették az új jelzeteket. Így most már minden ősnyomtatványt meg lehetett találni akár a betűrendes katalógusban, akár Hellebrant katalógusa alapján. Sajnos, egy közelebbről nem ismert későbbi időpontban ez a használható rendszer az Incun. és Hellebrant számok együttes alkalmazása miatt újra összezavarodott. A Hellebrant-számokat ugyanis ugyanolyan F, Q, O változatú címkékre számozógéppel ráütve ráragasztották a kötetek táblájára kívülről, mégpedig kolligátumok esetén mindig csak a bennük foglalt első darabnak a számát. Ettől fogva tehát a köteteken két egyforma külsejű, de eltérő számot mutató Incun. jelzet volt található, méghozzá a kívül fölragasztott szám volt az, amely csak a Hellebrant-katalógusban való visszakereséssel mondott valamit, raktározási szempontból teljesen félrevezető volt. Olykor pedig még a belső, raktári számot is átragasztották a Hellebrant-számmal, jeléül annak, ihogy az ősnyomtatványok kezelői már nem is használták a cédulakatalógust, csak a nyomtatott Hellebrant-féle katalógust, s az anyag nem a raktári jelzetek szerint volt fölállítva. Az első világháborút követő évek ismét egy nagyértékű gyarapodáshoz juttatták gyűjteményünket. Egy Amerikába szakadt budapesti antikvárius, Gábriel Wells Gutenberg 42 soros bibliája egy csonka kötetének lapjait egyenként szétválasztva, angol nyelvű bevezető szöveggel ellátva és bőrbe kötve árusította. Egy ilyen példányt, egy teljesen hibátlan 7

0 Katona Lajos könyvtárának címjegyzéke. Akad. Ért. 1911. 465—514. 1. és MTAK Kézirattár. Bibliogr. 2" 40. 7

1 GW 3302. — Inc. 368. 7

2 Hain 9759. — Inc. 398. 7:

1 Hain 12 563=12 566. — Inc. 408. 7'' Hain 7004. — Inc. 441. 7

5 Katona Lajos ősnyomtatványai már benne vannak, tehát 1911 előtt nem készült, vagy legalább addig ugyanaz a kéz készítette a cédulákat. Az 1921-ben kapott Gutenberg-töredék viszont nincs benne. 13