Fráter Jánosné: A Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Bizottságának működése 1854–1949 (A MTAK kiadványai 52. Budapest, 1966)
II. A Történettudományi Bizottság működése
25 pénzügyi keretet viszont fel kellett használni. 7 0 Így állt elő az a körülmény, hogy a bizottság kiadásai között egyre gyakrabban szerepeltek olyan tételek, mint egyes monográfiák, több kötetes művek kiadásának segélyezése, egyes testületek, folyóiratok támogatása, amelyek azután a századfordulóra legtöbbnyire állandósultak. Mindezeket alátámasztja Pesty Frigyes értékelő jelentése a TB 1883. évi működéséről, valamint az értékelés alapján keletkezett bizottsági vita, amely egyben jelzi a problémákat és tükrözi a bizottság állásfoglalását is. 7 1 „Nem tartván a tört. bizottság hivatalos feladatát azzal kimerítve — írta Pesty Frigyes —, hogy mindent csak a véletlenre bízzon és, hogy mint valamely ügyefogyott szerkesztő, csak azt adja ki, csak arra fordítja figyelmét, amit a véletlen neki kezébe juttat — kérem, nevezzen ki a történelmi bizottság egy háromtagú albizottságot, amely a legközelebbi ülésben javaslatot terjeszt elő, hogy a történettudomány jelen állásában micsoda történeti források volnának elsősorban kiadandók; és a hazai történet micsoda részei ajánltassanak mindenekelőtt pragmaticus feldolgozásra." 7 2 Az e kérdés körül kialakult vitát a bizottság 1884. január 11.-i ülének jegyzőkönyve a következőképpen tartalmazza: „A bizottság a jelentést tudomásul veszi, az indítványra pedig megjegyzi, hogy maga is meg van győződve arról, hogy a kiadandó munkák megválogatásában tervszerűleg kellene eljárnia. Nem tartja azonban egyelőre szükségesnek e célra egy albizottság kinevezését, hanem igen hosszú vitatkozás után abban állapodott meg, hogy nagy súlyt akar fektetni a történeti kútforrások kiadására, és hogy azok közül elsőséget ad azoknak, melyek nehezen hozzáférhetők; nevezetesen melyek a külföldi irodalomban és külföldi levéltárakban elszórtak." 7 3 Ebből az látszik, hogy a TB újból megerősítette ugyan az 1854-ben kialakított feladatát a történeti forráskiadványok feltárása és kiadása tekintetében (korszakhatárt azonban a források publikációjára sem ekkor, sem előbb nem állapított meg), működésének további vonalában mégis 70 A Magyar Történelmi Emlékek első osztályából 1875-ben jelent meg a 25. kötet a 26. csak hét év múlva, 1882-ben, a 27. kötet 1887-ben és a következő, 28. kötet csak tíz év múlva, 1897-ben látott napvilágot. Az ezután következő kötetek, a 40-ig, többé-kevésbé rendszeresen, évente vagy 2—3 évente jelentek meg. A második, az írók osztályából 1881-ben jelent meg, a 31. kötet, és a következő csak 13 év múlva, 1894-ben. A még hátralévő öt kötet 2—3, illetőleg hét év különbséggel került ki a nyomdából. A legrendszeresebben a Szilágyi Sándor szerkesztette Erdélyi Országgyűlési Emlékek jelentek meg, 1877-től 1898-ig szinte évente egy-egy kötet. Kevésbé rendszeresen, de azért a századfordulóig folyamatosan jelent meg a Magyar Országgyűlési Emlékek, az Anjoukori Okmánytár és a Török—magyarkori Történelmi Emlékek. 71 Iratai 20/1334. 72 Uo. 73 Jegyzőkönyvek, 1884. január 11. 5
