Simon Mária Anna: A Magyar Tudományos Akadémia kutatóintézeti könyvtári hálózata (A MTAK kiadványai 51. Budapest, 1966)

A hálózat kialakulása és története 1965-ig

8 tézet összes könyvállománya 83 600 kötet (ami 6000 kötetes átlagállománynak felel meg), függetlenített könyvtáros összesen négy intézetben működött. Már ez a jelentés is leszögezi — és az elkövetkező években ez okoz látszólag megoldhatatlan nehézségeket —, hogy bár a könyvtárak nagyobb részében van valamiféle katalógus, „központosítás esetén az intézeti könyvtárak teljes anyaga rekatalogizálásra szorul". Leltározási és raktározási hibákat is észlelt már a jelentés összeállítója, beszámol arról is, hogy az intézeti könyvtárak túlnyomó részének nincs önálló olvasóterme, nem vezetnek forgalmi statisztikát sem. Cserekapcsolatai ebben az időben összesen négy intézetnek vannak. Még ugyanebben az évben kidolgozta a központi könyvtár a könyvtárak létszámigényét. (Igen tanulságos ezt a javaslatot összevetni az azóta folyamatosan működő intézetek, ill. könyvtárak jelenlegi ellátottságával. Kiderül, hogy nyolc intézetben 1965-re sem sikerült többet elérnünk az akkori javaslatoknál, sőt van, ahol ez is teljesen új ereménynek tekinthető. — Két intézetben [Földrajztudományi Kutató Csoport és Nyelvtudományi Intézet] javult a helyzet, egy intézetben pedig máig sem sikerült a javaslatnak megfelelően függetlenített könyvtáros beállítása.) Ugyancsak még 1953-ban készült el az első alaposabb tervezet a kutatóintézeti könyvtárak központosítására vonatkozóan. Ez a tervezet — amellett, hogy helyesen szabja meg a hálózat szervezeti kereteit — az egész könyv- és folyóiratfeldolgozást és nyilvántartást a központi könyvtár feladatának tekinti; a központilag rendelt könyvanyagot az Akadémiai Könyvtárba érkeztetné és innen 48 órán belül (!), megfelelő példányszámban sokszorosított katalóguskartonokkal együtt juttatná el az intézetekbe. Ezt az elgondolást kiegészíti az első tervezet „az akadémiai intézetek könyvtárai számára készítendő tárgyszó-katalógusról". Központi betűrendes és decimális szakkatalógus mellett intézeti betűrendes és tárgyszókatalógusok készítését javasolja. A várható költség- és személyi igényekre nem terjed ki ez a tervezet; megvalósítására azonban sem egyik, sem másik előfeltétel nem volt biztosítható. 1954-ben elnöki utasítás

3 intézkedik az Akadémiai Könyvtár múlt század 30-as éveitől folytatott nemzetközi cseretevékenységének egyeztetéséről az intézetek saját cseréjével. Az intézkedés lényege, hogy a központi könyvtár látja el az akadémiai Actá-k és kiadványok cseréjét, a kutatóintézetek pedig csak saját kiadványaikkal cserélhetnek önállóan. Amennyiben egyes esetekben mégis szükségessé válik, hogy kutatóintézet Actá-val vagy akadémiai kiadvánnyal cseréjen, ehhez a központi könyvtár hozzájárulása szükséges. Így egyrészt biztosították a koordinációt, másrészt a rég kialakult cserekapcsolatok zavartalanságát. Érdekes módon utal a teljes centralizáció gondolatára az Akadémia