Simon Mária Anna: A Magyar Tudományos Akadémia kutatóintézeti könyvtári hálózata (A MTAK kiadványai 51. Budapest, 1966)

Bevezetés

5 Akadémia központi könyvtára horizontálisan, minél szélesebb területet kíván átfogni. Ez a kétféle tendenciájú gyűjtés hivatott ellensúlyozni a tudományok interdisciplináris fejlődéséből adódó helyzetet: nem egy-egy könyvtár, hanem az akadémiai könyvtárak hálózata együttesen elégíti ki a kutatás igényeit. Ez a szinte felbecsülhetetlen értéket képviselő együttes természetesen nem kizárólagosan az akadémiai kutatásokat szolgálja, hanem az egész magyar tudományos életet. A magyar könyvtárügy egysége lehetővé teszi, hogy a különböző hálózatokhoz tartozó gyűjtemények minden érdeklődő számára hozzáférhetővé legyenek — és tovább bővítve a kört, a nemzetközi kölcsönzés keretében valójában nincs hozzáférhetetlen szakirodalom. A Magyar Tudományos Akadémia Könyvtára és a köré csoportosuló kutatóintézeti könyvtárak hálózata különleges helyet foglal el a magyarországi könyvtári rendszerben. A mintegy egymillió egységet számláló központi könyvtár és 730 000 egységet meghaladó állományú hálózat anyaga felöleli a Magyarországra beérkező külföldi folyóiratcímek felét. A szakkönyvtári hálózati rendszer többi tagjától erősen különbözik. Míg azok általában egy-egy szélesebb szakterületet (műszaki és részterületei, mezőgazdasági, orvosi) fognak át, addig az akadémiai hálózat gyűjtési területe a filozófiától a mezőgazdaságig, a matematikától a szociológiáig, a kémiától a földrajztudományig terjed. A könyvtárak keletkezésének körülményei, állományuk nagysága, személyi ellátottságuk, elhelyezésük is a legváltozatosabb képet mutatja. A 45 könyvtár közül néhány nagy múlttal és ennek megfelelően jelentős állománnyal rendelkező intézeti könyvtár (lásd jegyzeteket); mások az Akadémia újjászervezésének időpontjában születtek, és azóta is folyamatosan intézetek és velük könyvtárak sora indult meg a fejlődés útján. A hálózat heterogén jellege teszi nehézzé az egységes központi irányítást. Olyan szervezeti kereteket kellett találni, amelyek biztosítják a különböző nagyságrendű és profilú könyvtárak optimális fejlődési lehetőségeit, és kellő rugalmassággal lehetővé teszik, hogy a kutatási területüknek legmegfelelőbb anyagot (más jellegű a természettudományi kutatások forrásanyaga és megint más a társadalomtudományoké) jól áttekinthetően rendezve bocsáthassák a kutatók rendelkezésére. A hálózatnak speciálisan akadémiai jellege olyan problémákat vet fel, amelyek megoldása nemcsak nálunk időszerű. Együtt, mintegy tömörítve jelentkeznek itt a modern intézeti szakkönyvtárak feladatai és nehézségei. A könyvtárak gyűjtőköre szorosan összefügg az anyaintézet kutatási feladataival, sőt annak esetleges változásaival, mégis indokoltnak látszanak a beszerzés koordinációjára való törekvések. Ez a felismerés nemcsak a szocialista országokban született meg, de találkozunk jeleivel