Simon Mária Anna: A Magyar Tudományos Akadémia kutatóintézeti könyvtári hálózata (A MTAK kiadványai 51. Budapest, 1966)

A módszertani munkáról

38 telező egységes nyomtatványok és munkamódszerek bevezetése. Ezzel párhuzamosan természetesen tanácsadó tevékenység is folyik. A hálózati munkatárs rendszeresen látogatja a könyvtárakat. A látogatások során észlelteket részben azonnal közli a könyvtárossal és igyekszik a legjobb gyakorlati megoldásra felhívni a figyelmét. Ezen túlmenően azonban minden látogatásról részletes írásbeli feljegyzés is készül, amely egyrészt rögzíti a könyvtár helyzetét és állapotát a látogatás időpontjában, másrészt felhasználható a hálózat egészére vonatkozó megfigyelésekhez — ugyanakkor azonban alkalmas arra is, hogy annak alapján az intézet igazgatóját írásban tájékoztassuk az észleltekről. Ezek a többnyire eredményesnek mutatkozott írásbeli tájékoztatások többféle célt is szolgálnak. Elsősorban valóban tájékoztató jellegűek. A könyvtárak közvetlenül az intézeti igazgatók irányítása alatt működnek; helyes tehát, ha az igazgató ismeri a hálózati központ véleményét, álláspontját a könyvtár munkájáról. így tehát ezek a levelek gyakran csak a hálózat többi tagjához viszonyított helyzetéről, vagy egy-egy könyvtár jó szakmai munkájáról tájékoztatják az igazgatót, megerősítve ebben a véleményében. Máskor azonban olyan kérdések is bekerülnek e levelekbe, amelyek megoldására a könyvtár vezetője saját hatáskörében nem képes. Ilyenek pl. a helyiség- és berendezés-, felszerelés-problémák, ilyenek a létszámigények (az intézet igazgatója szívesen hivatkozik szakvéleményünkre az általa is helyesnek tartott bővítéseknél), de előfordulhatnak ritkábban a könyvtári munka hiányosságaira vonatkozó észrevételek is, amelyek felszámolásához az intézetvezető segítségére van szükség (ilyen kérdés pl. a kölcsönzési fegyelem lazasága egy-egy intézetben). Az elmúlt évek alatt igen jó kapcsolatok alakultak ki könyvtárosok — hálózati központ — intézetvezetők között, amelynek eredményeként nemcsak a könyvtárosok fordulnak minden ügyes-bajos dolgukkal a hálózati előadóhoz, de az intézeti igazgatók is megkeresik a könyvtárral kapcsolatos problémáikkal az Akadémiai Könyvtár igazgatóját. Ezek a kölcsönös jó kapcsolatok további „szervezést" eredményeztek: így pl. szinte közkívánatra született meg az az intézkedés, amely szerint minden könyvtári építkezés és egyéb nagyobb beruházás előtt ki kell kérni az Akadémiai Könyvtár szakvéleményét. Az évek folyamán, éppen a kialakult jó kapcsolatok eredményeképp, módosult az ellenőrző-tanácsadó könyvtárlátogatások rendje. Munkatervbe évenként csak a hálózat egy részének alaposabb felülvizsgálata kerül; ezeken a nagyobbméretű vizsgálatokon kívül azonban a többi intézetek munkatársai is rendszeresen megkeresik a hálózati központot problémáikkal. Ahol a felmerült nehézségek szükségessé teszik, ott természetesen emeljük a tanácsadó jellegű látogatások számát. Módszertani munkánk előterébe — a könyvtári rend alapjainak le-