Simon Mária Anna: A Magyar Tudományos Akadémia kutatóintézeti könyvtári hálózata (A MTAK kiadványai 51. Budapest, 1966)

Könyvtárépítés, berendezés

KÖNYVTÁRÉPÍTÉS, BERENDEZÉS Az akadémiai intézeti könyvtárak egyik közös jellemzője volt hosszú éveken keresztül a rossz elhelyezés és a helyhiány. Az intézeteket megalapításukkor — legnagyobbrészt 1950 óta — jól-rosszul, a lehetőségekhez képest elhelyezték, és a laboratóriumok, kutatószobák kijelölése után fennmaradó helyiség (ha egyáltalában volt ilyen) jutott a könyvtárnak. Helyenként zárható könyvszekrények, máshol a titkárságon kijelölt néhány polc jelképezte a könyvtárat. De még a régi alapítású, nagy állománnyal rendelkező intézeti könyvtárak helyzete is rossz volt: nem volt ritkaság a pincében, vagy más épületben beraktározott könyvanyag sem. A kibontakozást — a természetes fejlődésen kívül — nagymértékben segítette az 1960-as elnöki utasítás, amely meghatározta az önálló könyvtárhelyiséget és olvasótermet igénylő állomány alsó határát. (2000 kötetnél nagyobb állomány esetében külön könyvtárhelyiség, 5000 kötetnél nagyobb állomány esetében külön olvasóhelyiség.) A könyvtári állomány gyarapodása és fokozódó rendeződése felhívta a figyelmet a szorongato helyhiányra és nagyon lassan, fokozatosan ugyan, de megindult új könyvtárak építése és berendezése is. 1960—1965 között új helyiségbe költözött, 111. új berendezést kapott, vagy átépült, a kisebb bővítéseket nem számítva a: Bartók Archívum, Biokémai Kutató Intézet, Földrajztudományi Kutató Csoport, Kísérleti Orvostudományi Kutató Intézet, Központi Fizikai Kutató Intézet, Központi Kémiai Kutató Intézet, Mikrobiológiai Kutató Csoport, Műszaki Fizikai Kutató Intézet, Történettudományi Intézet könyvtára. Ezek közül új épületben nyert elhelyezést a Központi Fizikai Kutató Intézet, Központi Kémiai Kutató Intézet, Kísérleti Orvostudományi Kutató Intézet (mindhárom könyvtár belső berendezését tervezte: Krencsey