Simon Mária Anna: A Magyar Tudományos Akadémia kutatóintézeti könyvtári hálózata (A MTAK kiadványai 51. Budapest, 1966)
Gyűjtőkör
22 egy központi tárolóraktár berendezése lehetne, ahova a kisebb szakkönyvtárak tulajdonjoguk fenntartásával, vagy akár feladásával ritkán keresett, elavult könyveiket és folyóirataikat elhelyezhetnék oly módon, hogy az bármikor megtalálható, hozzáférhető és használható legyen anélkül, hogy a könyvtár kurrens állományát terhelné. Ilyen megoldásra törekszik majd új épületében az Akadémiai Könyvtár is. A gyűjtés volumenének kérdését azonban nemcsak a férőhely és az áttekinthetőség szempontjából kell felvetni. A szakirodalom növekvő áradata egyre nagyobb felelősséget ró a válogatni kényszerülő könyvtárosra, vagy kutatóra: a legjobbat, legfontosabbat kiválasztani — mindazt, amire a kutatásnak szüksége lehet; figyelembevéve, hogy határterületein más kutatásokkal, más intézményekkel és más könyvtárakkal találkozik. Évek óta folynak kísérletek a könyvtári rendelések koordinálására. Ezeknek lényege nem a rendelések korlátozása lenne, hanem éppen ellenkezőleg: a beszerzések kiszélesítése minden határterületre, minden olyanra, ami ma még csak periférikus jelenség, holnap azonban esetleg fontos alapkutatások tárgya lehet. Az egyes intézetek devizás könyvmegrendeléseiket a központi könyvtáron keresztül bonyolítják le. Az eredeti intézkedés a koordinálás lehetőségét kívánta biztosítani — erre azonban mind ez ideig csak korlátozott mértékben került sor. A kutatóintézetek vezetői tudják legjobban eldönteni, milyen irodalomra van szükségük sikeres munkájukhoz — így mindeddig, amíg a rendelkezésre álló devizakeretek ezt lehetővé tették, a központ nem avatkozott bele a rendelésekbe. Az utóbbi néhány esztendő gyarapodásának vizsgálata egyébként is azt mutatja, hogy átfedések csak az alapvető kézikönyvek esetében mutatkoznak, valamint ott, ahol egy-egy intézet kutatási profilja nem egyértelműen tisztázott. Ugyanez a helyzet az intézetek folyóiratrendeléseinél. A biológiai jellegű kutatásokkal foglalkozó akadémiai intézetek (öszszesen, ideértve az orvosi és állatorvos tudományt is, 9 intézet) folyóiratrendeléseit felülvizsgálva, megállapítottuk, hogy a kereken 1050 külföldi folyóiratcím 70%-a egyszer fordul elő csak a hálózatban. Kétszer, vagyis két példányban szerepel 16%, ötször, vagy ötnél magasabb példányszámban pedig mindössze a címek 2%-a fordul elő, ez utóbbiak kivétel nélkül referáló folyóiratok, amelyek munkaeszköz jellegűek. Ezek az adatok egyrészt a tudatos, megfontolt folyóiratbeszerzési politikát mutatják — másrészt azonban felhívják a figyelmet a folyóiratok jobb kihasználtatásának kérdésére. Biztos, hogy e gazdag anyagból sokkal többen nyernének több hasznos információt, ha sikerülne megszervezni e folyóiratok tartalmának (esetleg csak tartalomjegyzékének) gyors és olcsó ismertetését. A devizakeretek azonban egyre kevésbé képesek hozzászélesedni a nö-
