Simon Mária Anna: A Magyar Tudományos Akadémia kutatóintézeti könyvtári hálózata (A MTAK kiadványai 51. Budapest, 1966)
Tájékoztatás: a jövő központi feladata
19 nagy múltú intézetek a társadalomtudományok területén működnek. Bár ezeknek könyvtárai nagyobbrészt régebbi eredetű, értékes gyűjteményeket tartalmaznak — mégis e könyvtárak lassúbb ütemű fejlődésük, szervezetlenségük, személyzeti nehézségeik miatt nem tudtak eleget tenni a felmerülő bibliográfiai-dokumentációs igényeknek. Így történt, hogy intézetek sorában (Állam- és Jogtudományi, Irodalomtörténeti, Történettudományi, Közgazdaságtudományi stb.) indult meg jelentősebb bibliográfiai tevékenység a könyvtáraktól függetlenül, a könyvtár mellett. Ezek a kezdeményezések főleg társadalomtudományi kutatásokkal foglalkozó intézetekben jelentkeztek és az igényeknek nagyban-egészben a mai napig megfelelnek. A társadalomtudományi kutatások egyik legfontosabb bázisa tudvalevőleg elsősorban maga az irodalom, a könyv — a gyorstájékoztatás különféle formáinak jelentősége lényegesen kisebb, mint a gyors ütemben fejlődő műszaki és természettudományokban. A gyors, sokoldalú tájékozódás szükségessége elsősorban ezekben jelentkezik. A nagyobbára alapkutatásokkal foglalkozó akadémiai kutatóintézetek könyvtárai újabb keletűek, legtöbbjük alig néhány éves. A fejlesztés, rendeződés, az alapok lerakásának idejét élik, személyi ellátottságuk e feladatok elvégzésére is csak szűkösen elegendő. Van azonban a most megindult dokumentációs kezdeményezések között olyan, amelyet valóban maximaiizmus lenne a könyvtártól számonkérni. A kutatók vagy munkatársak saját kísérleteiről vezetett nyilvántartásokra gondolunk itt, akár történelmi adatok, akár kémiai képletek, akár speciális fizikai jelenségek rögzítéséről van szó. Egyre több akadémiai intézetben találunk ilyen spontán kezdeményezéseket. A könyvtárak — a vázolt körülmények okozta — lassúbb fejlődése magyarázza, hogy legtöbb helyen meg sem kísérelték az ilyenfajta dokumentáció kialakításához a könyvtáros segítségét kérni. (Igaz, ahol kérték, ott kitűnő, hasznos együttműködés született.) Pedig itt lehet az érintkezési pont, a határvonal a reális tájékoztatási feladatok ellátása és az azt meghaladó, de módszertanilag összefüggő speciális szakdokumentáció között. Dolgozzon ki a könyvtáros olyan feltárási rendszert, amelyben minden dokumentációs és tájékoztatási igény kielégítése lehetséges. Pl.: a hagyományos decimális szakkatalógus könyvek és egyéb, eredményeket rögzítő fontos művek számára, — a szakterület szakrendjének tárgyszavait deskriptorként felhasználó peremlyukasztásos lyukkártya-nyilvántartás folyóiratcikkek és egyéb dokumentumok számára. A lyukkártyához készült kód pedig legyen alkalmas az intézetekben folyó kutatások eredményeinek rögzítésére is — utóbbi műveletet azonban már maguk a kutatók végzik. Egyszerű példával illusztrálva: a Biokémiai Intézet könyvtárosa a kutatókat érdeklő folyóiratcikkeket peremlyukasztásos kártyákon, anyagok, módszerek és problémakörök szerint tartja nyilván. 1 9 Ez a kódrendszer alkalmas arra
