Sáfrán, Györgyi: Lettres de Romain Rolland a Marianne Czeke dans la Bibliotheque de l'Académie des Sciences de Hongrie (A MTAK kiadványai 48. Budapest, 1966)

Romain Rolland levelei

170 levelében: „d en grössten aller ungarischen M ánner . . ." Egy óra hosszat beszélt vele, vagy hallgatta őt: „D a s Entzücken! I ch w a r mit berauscht! unvergleichlich s ch ön w a r e s." Es a „M emoir e"-ok utolsó oldalain: „O Vaterland! E in S t e p h a n Széchenyi al s N ar r eingesperrt!"... etc. — Ami Teréznél éppen figyelemre méltó) és ami mind M émoir e -faiban, mind a Naplóban észlelhető, az, hogy néhány oldalnyi távolságban ugyanazon személyről minden rosszat és minden jót el tud mondani: Stackelberg, az anya; maga Josephine hol ellenszenvesnek, hol vonzóknak látszanak. (És ez magának az életnek az igazsága: mind a kettőből van bennük!) A legcsodálatosabb az a kép, melyet Szidóniáról, a sógornőjéről ad, akit gyűlöl; és mikor Szidónia a zongorához ül, „m an glaubt e in en verklarten En g el zu hör en ; Posie und Genie . . . s p r üh e n au s ihr e n Aug en . . " Nem! Szíve, s lelke megérzései sohasem engedték volna, hogy sokáig „haragban legyen" Goethével, ha látta volna. Es minél inkább „dacolt" volna vele, annál inkább kényszerítette volna azután elfojtott ösztöne, hogy újra beszéljen róla. Én nem zárom le ezt a kérdést! Fenntartom magamnak és várok ... — 3. Nagyon figyelmesen elolvastam (újra átolvastam) azt az oldalt, amely avval foglalkozik, hogy C. P. báró (nem vagyok biztos ennek a névnek a helyesírásában) megkérte (többször) a kezét: „Ich war kait geblieben, eine f r üh e r e Leidenschaft hatte m e in II er z v e r z ehr t." . . . Nekem nehéz, szinte lehetetlen — elfogadni, hogy Tóni -ról lenne szó! Mikor le akarták rombolni Beethoven iránti vonzalmának nagyon is könnyen elfogadott elméletét, kedvező helyzetben voltak, hogy szembeállíthattak egy másik „L oui s"-t (Migazzi); és T ó n i -t is szembeállították vele. De az a véleményem, hogy ugyanolyan felületességgel jártak el. 1814-ben semmi okunk sincs azt hinni, hogy az 1805-beli Tóni foglalkoztatta gondolatait. És Migazzi még nem. Hogy semmi ebben a mondatban nem jogosít fel arra, hogy Beethoven nevét gondoljuk hozzá, ám legyen! De nincs jogunk más egyébre sem következtetni. A történészek túlságosan sietnek a következtetéssel. Teréz nem szolgáltatta ki minden titkát. — 4. Észrevette-e (mintha feljogosítaná önt végső óhajként a Napló kiadására) Teréz tervét 1850-ben, hogy Blanka unokahúgával kivonatokat készítsen a Napló -ból kétségkívül kiadás céljából? (128. old.) Másutt (126. old.) „K ann ich no ch etwas beitragen dur ch Hinweisung auf Ansichten und Grundsatze in mein en Schriften, s o macht e s mich glücklich. W ink e w ir d m an auch d ar in f in d e n, und darum schr i eb ich di e s e M e m o ir e n u m zu nüt z e n." Teréz határozott akarata volt, hogy a nem életrajzi írásait ne rejtsék véka alá. — 5. Az ön dátumbeli változtatását az 1812-es évre vonatkozóan, amelyet 1810-re tesz át, érdekesnek találom. Az igazat megvallva, megpróbáltam követni az én lerövidített jegyzeteimben az ön dátumbeli módosításait, de nem tudok eligazodni rajtuk. Ez nekem túl zavaros. De nem kockáztatom meg, hogy vitassam az Ön következtetéseit. De mennyi nehézség mutatkozik a kiadásnál és én sajnálom önt, hogy ennyi problémát kell hir-