Sáfrán, Györgyi: Lettres de Romain Rolland a Marianne Czeke dans la Bibliotheque de l'Académie des Sciences de Hongrie (A MTAK kiadványai 48. Budapest, 1966)
Romain Rolland levelei
128 tokrata szempontból egyenlővé vált a Brunsivokkal, vagy fölébük is kerekedett), nem elegendő magyarázat arra, hogy Jozefinnek özvegy létére miért nem támadt korábban az a gondolata, hogy ő „Beethoven számára született". „Sie waren für einander geboren" és Beethoven is az ő számára. Az igazat megvallva, a Halhatatlan Kedveshez intézett levél figyelmes elemzése után inkább hinném, hogy ez egy nagyon naiv fiatal lánynak szól, aki az életben járatlanabb Beethovennél, aki kevésbé tud uralkodni szívén, mint Beethoven vele szemben: s ez egyáltalában nem állhat Jozefinre 1807 és 1812 között. Beethoven levelét a párizsi R evue Musicale októberi számában épp most vettem tüzetes vizsgálat alá. , Hozzáadódik ehhez még egy elég súlyos körülmény: hogy a La Mara megadta 1807-es dátum ma mintha hitelét vesztené s végre be lehetne bizonyítani, hogy a Halhatatlan Kedveshez szóló levél 1812-ben kelt. Az Esterházy levéltár új adatai nyomán szinte napról napra követhetjük Esterházy Pál herceget 1812 júliusának első tíz napján és megállapíthatjuk, hogy az ő hintaja jócskán megelőzte Beethoven postakocsiját a Prága és Teplitz közti dágványos úton a Halhatatlan Kedveshez írt levél megadta időpontokban. Mit szólna most de Gerando asszony, ha megtudná, hogy ősrokona, miután másodszor is férjhez ment, szenvedélyes viszonyban lehetett Beethovennel? (Ami Beethoven magas erkölcsi érzékét illeti, sajnos azt kell mondanom, hogy ez nem lehetett áthághatatlan akadály, mert Thayer életrajzából világosan kitűnik, hogy volt már viszonya férjes asszonnyal. Az emberi természettel szemben elnézőnek kell lennünk. Beethoven lelkiismerete'elítélhetett egy ilyen szenvedélyt, de nem gátolhatta meg ennek a szenvedélynek létezését. Mindenesetre sietve hozzáteszem, hogy a H alhat atl an Kedveshez írt levélben semmi sem indokolja azt a föltevést, hogy a címzett férjes asszony lett volna. Sőt, ellenkezőleg! Nagyon fiatal lánynak látszik, vagy nagyon járatlannak az életben.) A koknlúzió az, hogy pillanatnyilag nincs konklúzió. (Kivéve, úgy hiszem, a levél 1812-es dátumát.) Nagyon félek, hogy a Halhatatlan Kedves személye örök lepel alatt marad. Beethovennek igen sok szerelme volt (szenvedélyes és plátói), de meg kell adni neki, hogy rendkívül diszkrét volt. Nagyon könnyen meglehet, hogy szerette Guiliettát, Jozefint, Terézt (mind a kettőt, Brunsvik és Malfatti Terézt, különösen az utóbbit) és számos mást — s közülük egyik sem viszonozta szerelmét igazán. A Halhatatlan Kedveshez szóló levél bizonyára nem az egyetlen szenvedélyes levél, amit valaha írt. Es az a legkülönösebb, hogy ez a levél az ő kezében maradt. (Épp ezért ez az egyetlen ilyenfajta levél, amely nem pusztult el.) A továbbiakban nagyon szeretném tudni, hogy mire támaszkodik, amikor Jozefint így jellemzi: „nagyon értelmes és szigorú erkölcsű". Nem egészen ilyesmit érez ki az ember azokból a levéltöredékekből, amelyeket André de Hevesy idéz (aki egyébként felületes, nem valami jószándékú: könyvének hangja mindvégig világfias, csipkelődő). Ismétlem: kész vagyok föladni azt a tételt, hogy Teréz a Halhatatlan Kedves, magam is számos ellenérvet látok. Bár Beethoven bensőséges és
