Csapodi, Csaba: Conservation of the Manuscript and Old Book Collections at the Library of the Hungarian Academy of Sciences. Methods and Results. 1949–1964 (A MTAK kiadványai 44. Budapest, 1965)

delmet, amit az emberi kilélegzés, az élő szervezet kipárolgásából a levegőbe jutó vegyi anyagok okoznak a papírnak és a bőrkötéseknek. Mindezeknél nagyobb problémát, súlyosabb állományveszedelmet okoz azonban az, hogy nem lehet egy helyiségben egyesíteni az íróasztal mellett dolgozó embernek és a kézirattári, illetve könyvraktári állománynak hőmérséklet iránti követelményeit. íróasztali munkához ui. kb. 20 C° szükséges. A papír- és bőranyagnak, főleg a levegőt erősen szárító központi fűtés esetén ez a hőfok már sok. De főleg akkor ártalmas, ha a magas, mintegy 5 méteres helyiségek galériáin is kéziratokat tartalmazó szekrények vannak. Rendszeres ellenőrzéseket végeztünk erre nézve automatikusan regisztráló higrométer-hőmérővel s kiderült, hogy ha az íróasztal magasságában 20 ° van, akkor fönt a galérián már 24 — 25°, és a levegő relatív páratartalma 20%-ra süllyed le. Ez pedig megengedhetetlen, mert a túlságosan száraz levegő hosszabb idő alatt elpusztítja, törékennyé teszi a papírt. A száraz meleg ui. a papír egyik legnagyobb ellensége. A fűtőtestekre szerelt víztartályok páratermelése elenyészően csekély ahhoz, hogy a kívánt fokra emelje a relatív páratartalmat. Amíg 10 — 15 évvel ezelőtt a hivatalok és a könyvtárak fűtése is elég rossz volt (16 —17 С akkor télen a könyvtárosok fáztak, az ő egészségük károsodott, de az állomány kevés veszedelemnek volt kitéve; ma azonban, normális, jó fűtés idején az állomány épségének kérdése sok gondot okoz. Sajnos a helyiségek felső részeit szellőztető berendezés létesítését az adott viszonyok közt nem sikerült megoldanunk, sem helyi légkondicionálást. A teremkönyvtármegoldás, a zárt szekrényekkel együtt különben sem bizonyult szerencsésnek az állomány szellőztethetősége szempontjából. A galériák alatti meglehetősen mély, alkovszerű részek általában elég sötétek is, a sötétség pedig talaja mindenféle könyvkárosítónak (penész, férgek). Az viszont már nem a berendezésnek, hanem az épületen belüli helykijelölésnek lett súlyos következménye, hogy a központi fűtésnek az udvarra lehúzódó füstje az ablakokon át beszivárog a kézirattárba. Már pedig tudjuk, hogy a füst kéntartalma a levegő nedvességével egyesülve kénsavvá alakul, a papír és és bőr legnagyobb ellenségévé. Segítséget csak a rövidesen fölépülő új könyvtárépület fog hozni, amelyben a történelmi hangulatról, esztétikumról és kényelemről lemondva az új berendezés már az egyetlen helyes módon, a munkahelyek és raktárak elválasztásának rendszerén fog fölépülni. A szobák üvegezett szekrényei helyett raktárak nyitott vasállványzata tárolja majd az állományt. Első pillanatra ez a régi kiindulóponthoz való visszakanyarodásnak látszik, a valóságban egészen más lesz a helyzet: Mert 1. a legértékesebb anyag a raktáron belül külön, tűzbiztos, de megfelelő kivitelezésénél fogva a rendszeres szellőztetést is lehetővé tevő páncélszekrénysorban kap helyet. 2. A többi állomány nem gyúlékony fapolcokon, hanem éghetetlen 'vasállványzaton fog állni. 3. A kéziratok mind megfelelő védőborításban (téka, doboz) foglalnak helyet a polcokon. (4. kép.) 4. A raktárak levegője kondicionált, tehát portalanított is. Az állományvédelmi munka megszervezése A kéziratok és régi magyar könyvek állományvédelmi munkálatai mindjárt az új berendezés elkészülte után, 1951-ben megindultak. Az Akadémia illetékes tényezői már az első évben 50 000 Ft-ot bocsátottak rendelkezésre 28