Büky Béla: A tudományos tájékoztatás egyik feladatköre. Témamegoszlási statisztikák készítése és alkalmazása (A MTAK kiadványai 43. Budapest, 1964)

lünk, más tudományszakok területén viszont a témák halmozódásának tanúi vagyunk.

1

4 E megállapítás megtételéhez még nem feltétlenül szükséges témaelemzés készítése, az Acták időnként megjelenő összesített tartalommutatójának

1

5 megtekintése alapján is megtehetnénk ezt a megállapítást; a tartalomjegyzékek mennyiségi összehasonlításának nevezett módszer tehát e tekintetben még elegendő lenne. A tartalom mutató alapján azonban az máinem mutatható ki, hogv az egyenlőtlen eloszlás imént említett jelensége magukon a tudományszakokon, sőt az egyes részterületeken belül is megfigyelhető. A társadalomtudományok területén pl. a folklor szerepel legtöbb témával, a matematikában az algebra (1959-ben), illetőleg a valószínűségszámílás és rokontudományai (1960-ban), a nyelvtudományban az orientalisztika, a fizikában az atomfizika, a kémiában a szerves kémia, a földtudományokban a geodézia, a biológiában a mikrobiológia, a növénytanban a növényfiziológia, az állattanban az ízeit lábúak kutatása, az orvostudományban -A fiziológia, a mérnöki tudományokban az építészmérnöki szak, a mezőgazdaságban az agronómia, a művészetek területén az építőművészet, az irodalomtudományokban a magyar irodalomtörténet, a földrajz-életrajzok-történelem-régészet területén pedig az ősrégészet képviselteti magát legtöbb témával. A táblázat százalékos adatai segítségével összesítéseket is készíthetünk: ilyen pl. annak megállapítása, hogy a humán tudományok 18,395%-át, a természet- és műszaki tudományok pedig 81,528%-át teszik ki a teljes témaanyagnak. Egy további elemzési szempont, hogy vajon a legújabban felmerülő tudományos problémák milyen gyorsan kerülnek bele az Acto-tanulmányok témaanyagába? Azt tapasztaltuk, hogy a még kellően körül nem határolt, teljes polgárjogot még nem nyert tudományos kérdések csak bizonyos késéssel találnak útat az Acták felé. Ezért 1959 — 1960 között még kevés tanulmány foglalkozott a kibernetika legkülönbözőbb alkalmazásaival, a strukturalista nyelvészet kérdéseivel, az ágazati gazdaságtannal, a rádióasztronómiával, a pszichofarmakonok gyógyászati alkalmazásaival stb. 1960 óta nem vizsgáltuk az Actákat; lehet, hogy azóta változás állt be e témakörök szereplésében, de az valószínű, hogy a napjainkban megszülető tudományos problémák most is csak bizonyos késéssel jutnak el az Acták publikációs fórumához. Az Acták tehát mindig megfelelően leszűrődött és a tudományos vita próbáit kiállt tanulmányokat tesznek közzé, így hát igen alkalmasak a külföldön való terjesztésre, mivel színvonalas eredményeket tárnak a világ elé. Az elemzésre kerülő dokumentum-anyagnak nem kell feltétlenül olyanféle kiadvány-együttesnek lenni, mint az Acták kiadványterülete: egyetlen könyv, egyetlen almanach vagy szaklexikon anyagának elemzése is érdekes képet nyújthat. Nézzük meg pl. az Új Magyar Lexikon első 264 címszavára vonatkozólag elkészített témastatisztikát. A természet és műszaki tudományoknak — az eredeti elképzelés szerint — a lexikon anyagának legalább 40 %-át kellett kitennie, és amint az alábbi táblázatból kitűnik, ez az arány — legalábbis az első 264 címszó anyagában — meg is valósult. A humán tudományok együttes érvényesülése: 57,1%, a természet és műszaki tudományoké: 42,9%. De nézzük meg magát a táblázatot a maga részletesebb adataival! 1

4 Nincs anyag pl. a pszichológia, a szociológia, a szociográfia, a pedagógia, a csillagászat, a földrajztudomány stb. területén; viszont a témák halmozódását figyeljük meg a kémia, az orvosi fiziológia, a patológia, az atomfizika, a régészet stb. területén. 1

5 Az utolsó ilyen tartalommutató: Acta et studia Academiae Scientiarum Hungaricae. Index 1962. Bp. 1963, Akadémiai K. 69 1. 8