Büky Béla: A tudományos tájékoztatás egyik feladatköre. Témamegoszlási statisztikák készítése és alkalmazása (A MTAK kiadványai 43. Budapest, 1964)
A legismertebb szubordinatív rendszernek, az ETO-nak témaelemzési felhasználása során a következő szempontokat ajánlatos figyelembe venni: nem annyira a minden tudományterületre kiterjedő dokumentum-anyagok témáinak szakrendszerbe állításakor használható elsősorban az ETO, hanem akkor, ha egy-egy tudományág területébe vágó dokumentum-anyagot kell elemeznünk. Egy-egy tudományággal kapcsolatban is tekintetbe kell azonban vennünk, hogy vannak az ETO-nak jól (pl. politika, atomfizika, oceanográfia stb.) és kevésbé jól (pl. irodalomtudomány, földrajz stb.) kidolgozott területei: eredményes témaelemzés elsősorban a jól kidolgozott szakok anyagával kapcsolatban várható. Meg kell még jegyezni azt is, hogy az ETO bizonyos — valóban félrevezető — aránytalanságait és következetlenségeit nem kell megváltoztathatatlan rosszként elfogadni, hanem ezeket egyes ETO-területek szükségszerinti áthelyezése révén többnyire kiküszöbölhetjük. 1 3 Ilyen átcsoportosítások megtétele után a teljes tudományrendszerre kiterjedő elemzések készítése sem reménytelen. A témaelemzési statisztikák esetében alkalmazott szakrendszer, természetesen, az ETO-n kívül más szakrendszer is lehet. Tanulmányunk 3. táblázata például egy sajátos könyvtári folyóirat-szakrendszer alapján készített témamegoszlási statisztikát mutat be. c) A témákra való felbontás és szakrendszerbe sorolás megtörténte utáni feladatokat M. DXIVEBGER a következőképpen összegezi: ,,Ha megvalósítottuk a ,csoportba sorolást', akkor a szöveg egyenlőtlen nagyságú, de szigorú pontossággal megmért dimenziójú .pillérek' (mondjuk szavak, mondatok, bekezdések stb.) sorozatára bontódik. Ily módon a szöveget tulajdonképpen bizonyos számszerű adatokra fordítottuk le. E számok anyagát ezután már könnyen kezelhetjük a közismert matematikai műveletek segítségével: kiszámíthatjuk ezek középarányosát, átlagértékét, százalékszámát — a számadatok közötti összefüggés érzékeltetése végett, — alkalmazhatjuk velük kapcsolatban a korreláció-számítás, ill. a faktoriális elemzés lehetőségeit stb." (I. m. 146. 1.) Mint látni fogjuk, témaelemzési példáinkhoz az imént javasolt matematikai műveletek és eljárások közül elsősorban a százalékszámítás lehetőségeit vettük igénybe. d) Az eddig említett tagolási, osztályozási, ill. matematikai szempontokon túl a témastatisztikák készítésének egyéb szempontjai is vannak. Elképzelhető, hogy egy dokumentum-termés egy adott időpontbani témamegoszlánát akarjuk megállapítani. Ilyenkor, a témaelemzés elvégzése után olyan témamegoszlási keresztmetszet birtokába jutunk, ami már önmagában is sokat mond: tájékoztatást ad a szóban forgó dokumentum-anyag jelenlegi szakmegoszlási struktúrájáról, témáinak sűrűsödési és ritkulási pontjairól. Állításunk igazolásaképpen nézzük meg, hogy vajon valóban így van-e ez: nézzük meg e témaelemzési feladatkörrel kapcsolatban bemutatásra kerülő táblázatok adatanyagát. Elsőnek azt a táblázatot mutatjuk be, amely a Magyar Tudományos Akadémia által kiadott idegen nyelvű folyóiratok: az Acták tanulmányanyagának témamegoszlását mutatja be az 1959. és az 1960. évre vonatkozólag. A táblázatból kitűnik, hogy az egyes tudományszakok területén az Mc/a-tanulmányok témaanyaga nem mutatott egyenletes megoszlást 1959-ben és 1960-ban: egyes tudományszakok területén szinte semmi anyagot sem talá1 3 A közölt táblázatoknál a -f- jellel kapcsolt szakszámoknál figyelhető meg ilyen áthelyezés. 6
