Büky Béla: A tudományos tájékoztatás egyik feladatköre. Témamegoszlási statisztikák készítése és alkalmazása (A MTAK kiadványai 43. Budapest, 1964)

tartjuk, hogy végül is hogyan készítsünk ilyen témaelemzéseket. Módszertani leírásunkat úgy kívánjuk megvalósítani, hogy illusztrációs anyagként minél több, már elkészített témastatisztikát mutathassunk be. M. DUVERGER idézett könyvének egyik legfőbb értékét az adja, hogy ő nemcsak a tartalomelemzési módszer történetét vázolja, hanem e módszer alkalmazásának részletkérdéseit is elénk tárja. a) Az egyik fontos elv a szóban forgó módszer alkalmazása során az elemzésre kerülő dokumentum-anyag bizonyos kisebb egységekre való bontása. A kisebb egység M. DUVERGER szerint lehet tartalmi és lehet formai. Tartalmi egységek jönnek létre pl. a dokumentum-anyag témákra, tézisekre, megállapításokra való felbontása révén, formai egységek viszont a dokumentumanyag tagolási, stilisztikai, ismétlődési, grammatikai, tipográfiai stb. egységekre való bontása révén. Bennünket a továbbiakban kizárólag a tartalmi alapon történő felbontás fog érdekelni, a formai bontás nyújtotta lehetőségek tárgyalásától eltekintünk, mivel ezek tudományos dokumentum-anyaggal kapcsolatban

9 semmitmondók. Témaelemzések készítésekor első lépés tehát számunkra a dokumentum-anyag témákra való bontása.

1

0 b) A dokumentum-anyag kis egységekre való tagolása után a témaelemzés következő lépése a kis egységek, jelen esetben a témák, bizonyos rendezése. Ez a feladat nyomban felveti a kérdést: milyen szakrendszer alapján rendezzük a témákat? M. DUVERGER beszél ugyan könyvében (i. m. 331 — 336. 1.) a rendszerezés kérdéséről, de ezt csak a társadalomtudományok anyagára vonatkozólag teszi. Rendszert nem ad, csak rendszerezési elveket közöl. M. DUVERGER könyvét e kérdésben sajnos nem használhatjuk. Valójában számtalan tudományrendszertan forog közkézen napjainkban,

1

1 számunkra azonban az a döntő, hogy témaelemzési feladatok során melyik a leghasználhatóbb. Véleményünk szerint elemzési célokra legérdemesebb ún. szubordinatív szakrendszereket, tehát bármikor szükség szerint tovább bontható rendszereket használni. A témaelemzés sokszor ugyanis nem egyetlen alkalomra készül, hanem kartotékszemen őrzött adatösszeállítás, amely később iijabb tételekkel egészülhet ki, olyan mértékben, hogy idővel csak egyre részletesebb szakrendszer keretein belül lehet elhelyezni az adatokat. A szakrendszer szükség szerinti tágítását, illetve szűkítését viszont elsősorban a szubordinatív szakrendszerek teszik lehetővé. RÓZSA György Társadalomtudományi kutatás tájékoztatási problémái, különös tekintettel a tudomány szervezésre és a közgazdaságtudományra c. kandidátusi értekezésében (Bp. 19(53) részletesen kitér a dokumentációs célokra alkalmazható szakrendszer kérdésére (54 — 66. 1.), ós ő is a szubordinatív rendszerek alkalmazása mellett tör lándzsát. Részletesen foglalkozik a legismertebb szubordinatív rendszerrel, az ETO-val, ismerteti ennek dokumentációs szempontból tekintett előnyeit ós hátrányait . Mindent összevéve az ETO-t — ámbár bizonyos fenntartásokkal — dokumentációs célokra igonis alkalmasnak tartja (61 - 66 1.). Más véleményen van e tekintetben SZAI.AI Sándor,

1

2 aki az ETO-ban meglevő aránytalanságok és logikátlanságok, valamint következetlenségek láttára kétségbe vonja e rendszer dokumentációs célokra való alkalmazhatóságát. 9 M. DUVERGER a következőt írja: „az elemzési kategóriákat mindig az elemzésre kerülő anyag természetéhez kell szabni." (7. m. 161.) 1

0 A témákra való bontásnál különbséget lehet tennünk tudományos szempontból újszerűen tárgyalt, eredményesen továbbfejlesztett témák és a csak egyszerűen szóba hozott, a korábbi kutatásokat mintegy megismétlő témamegemlítósek között. Az ilyen különbségtétel — ha megvalósítható — növeli a témaelemzés értékét. 1

1 Az ENSZ-UNESCO által közrebocsátott ún. Auger-jelentés szerkesztői is bizonyos modern tudományrendszert dolgoztak ki jelentésük céljaira. 1

2 Vö. SZALAI Sándor RÓZSA György kandidátusi értekezéséről írott opponensi véleményét.