Rózsa György: Hagyomány és korszerűség. Az Akadémiai Könyvtár távlati fejlesztéséről (A MTAK kiadványai 42. Budapest, 1964)

állomány mintegy 30%-a az utolsó másfél évtizedből származik (1826 — 1949; 1949—1964). Az állományban 85 középkori kódex, a világszerte számon tartott orientalisztikai gyűjteményben 1890 keleti kódex, tudós és irodalmi kéziratos hagyatékok, levelezések, naplók, több mint 1100 ősnyomtatvány, unikumok, régi és ritka kiadások, nyomdaművészeti remekek találhatók a világ tudományos publikációinak java mellett. A Könyvtár gyűjtőköre a történetileg kialakult gyűjtésre épül az országos könyvtári munkamegosztás keretében: nyelv- és irodalomtudomány, ókortudomány, (ókori történet, klasszika filológia) orientalisztika, tudománypolitika és tudományszervezés (ideértve a külföldi tudós testületek, akadémiák, központok működésére vonatkozó kiadványait), ,,academica" — összefüggésben az előbbiekkel — (a külföldi tudományos szervezetek és testületek kiadványai, leszámítva az alkalmazott és műszaki tudományokat), továbbá összefoglaló és kézikönyv jellegű, enciklopédikus, standard, reference műveket valamennyi tudományterületről (leszámítva az alkalmazott és műszaki tudományokat), végül, de nem utolsósorban a határterületek irodalmát, különös tekintettel a matematika alkalmazására. A teljes állományt tekintve az arány a humán- és társadalomtudományok, valamint a természettudományok (alapkutatások) között kerekítve 80%—20%, és nagyjából ez az aránya az évi gyarapodásnak is (évi mintegy 20 ezer egység). A folyóiratoknál a természettudományok aránya nagyobb, mint a monográfiáknál. A könyvtár használatát nem az abszolút számok magassága (szakosított olvasótermekben, illetve kutatószobákban összesen 70 férőhely van), az extenzív, hanem az intenzív használat jellemzi, igen magas az egy olvasóra (olvasási alkalomra) jutó egységek száma: 6 — 7 mű, ami tudományos könyvtáraink között a legmagasabb. Ennek oka a kutató könyvtári jelleg (viszonylag kevés olvasó nagyméretű állományhasználata, tehát hiányzik a könyvtárakat elsősorban nem az állományuk, hanem olvasási lehetőség miatt felkereső, vagy az állományt csak kismértékben használó olvasók tömege, amely a tudományos könyvtárak nagy forgalmát adja). Ez korántsem jelenti, hogy ne volnának további teendők e téren; az állomány kihasználtságát növelni kell, aminek azonban a jelenlegi elhelyezési viszonyok között, a szűkös férőhely gátat szab. Az Akadémiai Könyvtár használóinak összetétele összhangban van az állománnyal, mindkettő túlnyomó többségben tudományos jellegű, tehát megfelel a Könyvtár akadémiai jellegének. Ez vonatkozik szolgáltatásaira, tudományos munkájára, tájékoztatási tevékenységére is. A Könyvtár igyekszik e tekintetben végrehajtani az MTA Elnökségének azt az elvi állásfoglalását, hogy a Könyvtár akadémiai jellegét az állománnyal egyenértékűen funkciói, szolgáltatásai határozzák meg. Olyan összakadémiai érdekeket kifejező funkciók mellett, mint az akadémiai kiadványcsere és az „akadémiai kiadványtár" működtetése, bizonyos akadémiai központi hatósági feladatok ellátása (pl. kiadvány-devizagazdálkodás) és még egyebek, amelyekről még szó lesz, a tudományos munka és tájékoztatás terén már mutatkoznak bizonyos eredmények. Ezek közé tartozik olyan tudománytörténeti segédletek kiadása, mint „Az Akadémiai Értesítő és a Magyar Tudomány repertóriuma 1840 — 1960" (1962. 377 lap), olyan akadémia- és tudománytörténeti közleményeké, mint a Könyvtárnak 1956-ban indult és jelenleg a 39. számnál tartó ,,Publicationes"-sorozatának több száma (épülettörténet, könyvtár-történet, „A magyar keletkutatás orosz kapcsolatai'" 6