Csapodi Csaba: Beatrix királyné könyvtára (A MTAK kiadványai 41. Budapest, 1964)
4 Kérdésünkre a feleletet a kódexek címereinek közelebbi vizsgálata fogja megadni. Ugyanis nem kevesebb, mint hét olyan kódex maradt ránk, amelyeknek díszes címlapján egy pajzson egyesítve látható MÁTYÁS király és az Aragonház címere, s ezenkívül még számos olyan kódexet ismerünk, amelyekben MÁTYÁS király címerén kívül, önálló pajzson, különböző elhelyezésben találjuk meg a BEATRIX királynéra emlékeztető címert. A királynék címerhasználata Különös jelenség, hogy míg a kódexek belsejében vagy kötésén ott látható címerek mindig fontos szerepet játszottak az egykori possessorok megállapításában, a könyvtártörténeti kutatásban eddig talán még a gondolata sem merült föl annak, hogy ezzel kapcsolatban alaposabban meg kellene vizsgálni a címerek alkalmazásának a kérdését. Pedig a címerhasználat módja egy olyan korszakban, amely még az élő heraldika világa, amikor a címer még fontos jogi kifejező eszköz, nem puszta véletlennek, játékos díszítőkedvnek az eredménye, hanem van tudatos mondanivalója is. Ezt a mondanivalót figyelembe kell vennünk a könyvtártörténet, jelen esetben a Corvinakönyvtár szempontjából, és forrásértéket kell tulajdonítanunk neki. Hogy egy kódex címlapján csak MÁTYÁS király címere van-e rajta, vagy pedig vele közös pajzson egyesítve az aragon címeris ott látható, az nem függhetett az illuminátor önkényétől, attól, hogy akart-e a király mellett a királynénak is hízelegni, vagy hogy MÁTYÁS király akarta ezzel figyelmességét kimutatni felesége iránt, vagy éppen a maga hatalmát fitogtatni az Aragoniai-házzal való kapcsolat föltüntetésével, hanem a címer lényeges jel a kódex tulajdonosát illetőleg. Természetesen nem szabad azt sem elfelejtenünk, hogy a címerhasználat esetében nincs szó országos törvényről, írásban rögzített jogszabályról, hanem csak jogszokásról. 5 Azt is meg kell gondolnunk, hogy a kódexek díszítése nem jogi képzettségű emberek működése, hanem művészi tevékenység volt, amely nem minden esetben ismeri és követi pontosan a jogi elveket. Mégis, ha föltesszük a kérdést: lehet-e a közös korona alatt, egy pajzson egyesített magyar—aragon címer MÁTYÁS és BEATRIX közös címere, a heraldika határozott nem-mel válaszol: a férj sohasem viseli felesége címerét, a közös címer csak a feleséget illeti meg. 6 (Talán analógiaként hivatkozhatunk a magyar nyelvhasználat rokon szellemére: a feleség viselheti férje és a saját nevét, de a férj sohasem viselte felesége nevét.) Hogy ez az általános elv a magyar királynék címerhasználatában is érvényesült, az pontosan bizonyítható, ha röviden megvizsgáljuk ennek a címer-, illetve pecséthasználatnak a kialakulását. 7 A pecséttel fönnmaradt legrégibb királynői okleveleket IV. BÉLA feleségétől, MÁRIA királynétól ismerjük. 8 Az ő pecsétje még megegyezik a királyi pecséttel, csupán annyi az eltérés, hogy a pecsét egyik oldalán a trónon ülő király alakja helyett a királynét 5 ÁLDÁST Antal: Címertan. Bp. 1923. 38., 61. 1. (A magyar történettudomány kézikönyve. II. 6.) BÁRCZAY Oszkár: A heraldika kézikönyve. Bp. 1897. 36. 1. "ÁLDÁST: I. m. 8—9. 1. 7 Erre a vizsgálatra azért voltunk kénytelenek, mert a magyar heraldikai tudomány eddig még egyáltalán nem foglalkozott ezzel a kérdéssel, sőt arról sincs tudomásunk, hogy a külföldi szakirodalom megvizsgálta volna azt a problémát, hogy a feleség címerhasználati szokásjoga hogyan érvényesült uralkodónők esetében. 8 Országos Levéltár. Diplomatikai osztály. CL 686.
