Csapodi Csaba: Beatrix királyné könyvtára (A MTAK kiadványai 41. Budapest, 1964)
11 készíttetett a királyi pár számára. A krónikának ugyanis fönnmaradt két pergamenre nyomtatott kiadása, arany betűkkel nyomott ajánlással, a többi fönnmaradt példányoknál messze tökéletesebb kifestéssel. 5 4 Joggal lehet föltenni, hogy ez a két példány MÁTYÁsé, illetve BEATRIXÓ volt. Igaz ugyan, hogy az ajánlással kapcsolatos címer nem possessor-címer, hiszen ez minden példányban megtalálható, — de mégis szükségtelen volt, hogy még ezen felül királyi és királynéi possessor-címert fessenek rá. A második csoportban eddig ismertetett könyvek mindegyike olyan volt, ahol MÁTYÁS címere és az aragon címer egymással mellérendelő helyzetben volt ábrázolva, s így esetről esetre külön vizsgálattal kellett eldönteni, hogy föltehetőleg MÁTYÁS és BEATRIX vagy külön BEATRIX címerét jelentették-e. Van azonban még két olyan kódex, amelyekben az aragon címer nyilvánvalóan alárendelt szerepet játszik a királyi címerrel szemben. Ezeknél tehát szóba sem jöhet az a föltevés, hogy BEATRIX számára készültek volna. Az egyik a vatikáni missale, a másik a párizsi CASSiANUs-korvina. A római missale 5 5 első lapján, a possessort megillető helyen ott áll MÁTYÁS címere, s ugyanez látható a 104. levélen, míg a következő levél az aragon címert hordozza. Nem többet jelent ez, mint a királyné személyének kiemelését, ugyanúgy, mint egyes korvinákban BEATRIX királyné arcképe. Hasonló ehhez a remekbe készült CASSIANUS is. 5 6 Ez a kódex csak ULÁSZLÓ idejében kapta meg befejezését, és ennek megfelelően már ULÁSZLÓ címere van beime, de még megtalálható MÁTYÁS király neve és emblémája is a díszítések közt. Ugyanígy az egyik lapszéli keret díszei közt ott van az aragon címer, de tulajdonképpen csak (fis ítőelemként. Ugyanígy egy másik lapon a főcímerként ábrázolt UiÁszLÓ-címer mellett a lap szélére szorult másik, összetett címer részei közt lengyel sas és aragon sávok megint csak díszítőelemek, nem tulajdonost jelölő címer. Legföljebb arra következtethetünk belőle, hogy a kódex befejezése már 1491 táján megtörténhetett, amikor még BEATRixet ULÁSZLÓ feleségének lehetett tekinteni. Később a saját csapdájából minden áron szabadulni akaró ULÁSZLÓ számára aligha lehetett volna otthagyni, főleg nem az ő lengyel sasával egy pajzsra egyesítve az aragon sávokat, ami — ha mégis több, mint díszítés, akkor csak BEATRIX hiányos címere lehetne. Végeredményben tehát a második csoportba tartozó könyvek közül csak kettőt találtunk olyant, amelyről föltehető, hogy BEATRIX számára illuminálták, az egyik a PETRARCA, a másik pedig a THURŐczY-krónika egyik fönnmaradt példánya. 3. Régebbi kódexkatalógusokban nemegyszer előfordul az a tévedés, hogy egyes kódexeket pusztán csak a magyar vágásokat is tartalmazó aragon címer alapján BEATRIX tulajdonaként s így egyszersmind korvinaként tüntettek föl. Pedig —- mint az előzőkben láttuk — a magyar vágások jelenlétének semmi köze MÁTYÁS és BEATRIX házasságához, hanem azok már egy évszázaddal BEATRIX kora előtt beletartoztak az Aragon-ház címerébe. Ezzel a címerrel látták el tehát BEATRIX atyjának, ARAGONIAI FERDiNÁNDnak és testvérének, ARAGONIAI JÁNOS bíborosnak a kódexeit is. De természetesen ezt a címert kellett megkapniuk azoknak a könyveknek is, amelyeket BEATRIX még lánykorában kapott, ós amelyeket esetleg Nápolyból Budára magával hozhatott. Ilyen, Nápolyból Budára került kódex a melki psalterium, amelyről ugyanennek a folyóiratnak egy korábbi évfolyamában 5 7 talán sikerült bebizonyítanunk, hogy BEATRIX személyes tulajdona volt. Itt tehát csak egészen röviden annyit foglalunk össze erre vonatkozólag, hogy a kis zsoltároskönyv a szöveg egyes kitételei szerint nő számára készült, tulajdonosa a possessor-címer tanúsága szerint az Aragoniai-ház tagja volt, és 1605-ben minden valószínűség szerint Esztergomban került PÁLFFY Miklós ajándékaként KOHÁRY Péter birtokába, abban a városban, ahol BEATRIX 1491-től kezdve egészen Magyarországról való távozásáig, 1500-ig élt. orbem, quae vincere nulli contigit et ne ipsis secum certare daretur, perpetua iungi voluerunt fata cathena". A címerek itt nem a tulajdonost jelölik, a kettős, összetett címer nem azt jelenti, hogy a kódex SFORZA Bianca számára készült, hanem az aláírt szövegnek megfelelően jelképes kifejezése a HUNYADI és SFORZA-IÜLZ házassági, szövetségi, hatalmi kapcsolatának. A kódex nem is SFORZA Biancának vagy CORVIN Jánosnak van ajánlva, hanem MÁTYÁS királynak, s ennek megfelelően a 4. levélen, ahol MÁTYÁS király képe látható, ott van MÁTYÁS király possessor-címere, mert a kódex az ő számára készült. 5 4 OSzK. Inc. 1143. 5 5 Vatikáni könyvtár. Cod. Lat. Urb. 110. Repr.: HEVESY: I. m. 49, 50., 51. t. 5 6 Párizs. Bibi. Nat. Cod. Lat. 2129. Repr.: HEVESY: I. m. 43., 44. t. — Bibliotheca Corvina 129., 131. 1. (Mikrofilmje az MTA Könyvtárának mikrofilmtárában.) 5 7 CSAFODI Csaba: Beatrix királyné Psalteriuma Melkben. Magy. Könyvszle. 1960. 428—430. 1.
