Gergely Pál: Az Akadémia szerepe a pesti Nemzeti Színház létrehozásában (A MTAK kiadványai 37. Budapest, 1963)

parton, a mai Zrínyi és Vigyázó utcák közti téren építsék föl, a megálmodott Lánchíd közelében. Az Ullmann-házzal szemközti telek és a Dunapart e részének vázlata Hild József ceruzarajzában maradt fönn, Széchenyi egyéb iratai között. Széchenyi naplóiban, levelezésében, jegyzeteiben igen sok nyomát találjuk színházi problémáinak. Kéziratait a család csak 1944 nyarán küldte föl az Akadémiára a eenki kastélyból, mely pár hónappal később teljesen leégett. A „Magyar Szín" feliratú 12 nagy ívlapnyi irat csomóból, melyet az Akadémia Kézirattára most rendez, sok ezernyi levélfogalmazványával együtt, csak néhány gondolatforgácsot mutatunk most be, mint amelyeket vagy a színházi bizottságok valamely ülésén írt le, vagy készülő könyvéhez használt föl Széchenyi: „Akar micsoda kis nemzet — eldarabolt, meghalt Nemzetnek vanSzh. [= színháza | Magyarnak nincs. Holland, lengyel, olasz: Agoniáskodik. Kiki átlátja, menyire van szükség rá . . . Aber was thaten sie, um das Ziel erreichen? — Ich gebe lieber 1000 fit als Capital, dass es bleibt, als 10 fit zum elfecsérelni, wie gewöhnlich. — Sonderbarer Phenomen, Kapital wird immer kleiner in Hungarn! II croyent infaillibles, — I atyl (!) quelque chose de plus ridicul - que ces susceptibilités dans des personnages aussi graves? — Theater wie sehr nützen? Ostoba Tábla Biró setzte den Kisfaludy in Gefahr . . . Jetet wird jeder gewogen nach seinem Inneren Wertli, durch die allmáohtige Opinion publique. Wir wissen es, dass unser Stern zerplatzt ete. und doch arbeiten wir an Verschönerung ! Cuvier: Le beau ne se perd jamais." Széchenyi levelezésének az Akadémia által (Majláth Béla jegyzeteivel) még 1891 93-ban kiadott 3 kötetében közel száz helyen van utalás baráti vagy hivatalos levelei közt a színházra: legbizalmasahban titkárának, Tasner Antalnak és barátai közül Wesselényinek, Fáynak, Döbrenteinek, Ráday Gedeonnak ír terveiről (1. köt. 14G, 191, 210, 490, 525, 539. 1.), de a nádorral és kaszinói társaival és sok mással is gyakran vált levelet a magyar színpad ügyében (I. köt. 533, II. 47, 49, 140, 190, 199. 1.). Valamennyi közt legérdekesebb a titkárának 183(i-ban írt soraiból (II. köt. 201 — 202.): ,,. . . szinháztervem eldűlt, — csaknem sírtam". Ugyanez a levél az „ebül álló" Lánchídról is szól, a mágnások gáncsai miatt. Károlyi György körlevelére 1858 dec.-ben Döblingből válaszol, egész élete munkatervei, alkotásai felsorolásával és sok színházi gondjáról, s 500 forintot küld a színház megsegítésére. (III. köt. 660—671.) Akadémiai üléseken nincs ugyan szó a telekről, építtetésről, de a Tudós Társaság maga részéről pályakérdéssel sietteti a tervek megvalósítását. 1833. nov. 9-én kezdődő nagygyűlése így határoz: „A nemzeti játékszín elősegítése dolgában összeült Küldöttség javaslatára kinevez egy Választottságot, melly figyelemmel kövesse a budai Színtársaság előadásait, hogy azok iránt figyelmeztethesse azt, mik a nyelvre nézve az adatni szokott darabokban javítást, változtatást kivannak s e végre a T. Igazgatóság kéretik egy, ezen választottság részére kiveendő Páholy tartására. Ezen kívül egy illy tartalmú pályakérdést tüz ki, mellyre a r. tagok is felelhessenek: Miképen lehetne a magyar játékszint Budapesten állandóan megalapítani?"

4 Az ülés folyamán megállapítják az évi költséget is, 500 forintban, fordítói ós bírálati díjakra s egyúttal elrendelik, hogy a darabokból nemes Abaúj megyének színházába is küldjön az Akadémia másolati példányokat. A nov. 15-i nagygyűlésben már [Jegyzőkönyv: CXLJ kinevezik az állandó Játékszíni Küldöttség tagjait : Fáy András t. tag, Döbrentey Gábor titoknok, Vörösmarty, Csató Pál, Dessewffy Aurél, Jakab István és Tessedik Ferenc mellé kineveztetvén „a leginkább előadatni szokott muzsikai darabok tekintetéből" Rotlikrepf [Mátray] Gábor lev. tag is. Abban is megállapodtak, hogyha a pályázatokban valamelyik bizottsági tag érdekelve volna, a megbeszélésre nem jön el. A színházépítési pályakérdósre 18 kézirat érkezett ós a bírálók tüzetes átnézéssel megállapították, hogy — habár a színházépülettel még nincs is megoldva a magyar színjátszás kérdése, tehát darabokra is kellenek pályadíjak, — mégis a jeligés pályaművek közül a legjobbnak azért adják ki a 30 arany jutalmat, mert a kérdést ez világítja meg legtöbb oldalról és a színpad erkölcsi, művelődési ós nemzeti hatásait elemzi; széleskörű műveltséggel fejtegeti a vándorszínészet lélektani részét, hátrányait, színészetünk egész múltját ismertetve. Az 1834. júl. 29-i kisgyűlésben felbontott jeligés levélből Fáy András neve tűnt elő, akit az ülésre behívtak, majd Fáy az akadémikustársak nagy éljenzése közben a jutalmat visszaadta azzal, hogy az építendő színházra fizesse ki az Akadémia. Másik két (aránylag legjobb) pályaművet is kinyomtatásra szántak: Kállay Ferenc és Jakab István akad. tagok tollából, mert „mindkettő józanul mond néhány hasznos észrevételt kivált a színművészségi iskola és opera tekintetében". Kállay az építést és igazgatást Pest tanácsára ' Akad. Kézirattár: Nagygyőlési jegyzőkönyvek, 1833. évi köt. LVI. pont. 4