Büky Béla, Csengeryné Nagy Zsuzsa: Székely Bertalan illusztrációi egy tervezett Petőfi-életrajzhoz (A MTAK kiadványai 36. Budapest, 1963)

1865-ös évekre helyezhető. Ezt az időpontot támasztja alá a Hon című folyóirat 1865. évi októberi számának már idézett híradása is, mely beszámol a készülő Székely-illusztrációkról. A másik probléma a rajzok művészi rangjának kérdése. Hangsúlyoznunk kell, hogy e rajzokat mindig mint Petőfi életrajzához készült illusztrációkat kell szemlélnünk és értékelnünk; ha csupán mint rajzokat tekintjük őket, úgy érdekességük jelentős hányadát elvesztik, hiszen odavetett rajzvázlatot ezerszám találunk Székely művészi hagyatékában. Székelyt általában érdekelte az illusztráció. A már többször idézett Ijfúkori Napló nem csupán Petőfi „Tündérálom" c. költeményéhez készített rajzokat tartalmaz — mint erre később még visszatérünk —, hanem a művész „Hermann und Dorotliea"illusztrációit is. Illusztrálja jóakarójának, az őt Németországból hazahívó báró Eötvös Józsefnek költeményeit. Ugyanaz a jegyzetkönyv, mely a Petőfi-életrajz illusztrációit foglalja magába, Arany, Vörösmarty és Tompa költeményeihez készített vázlatos, néhány vonással odavetett illusztrációit is őrzi. E kis könyv tanúsága szerint egy hűn— magyar krónika illusztrálása is foglalkoztatta. Az előbbiekhez magyar nyelven, az utóbbihoz viszont németül írta a magyarázó szövegeket, illetőleg az illusztrációk szavakkal megfogalmazott tervezetét. Mindezek az illusztráció-tervek azonban megvalósulatlanok maradtak. Illusztrálja szép számmal Petőfi költeményeit; az 1874-es Petőfi díszkiadásban 10, a kiadvány 1877-ben megjelenő változatában 12 illusztrációja szerepel. Arany „Ágnes asszony" c. balladájához készített grafikai lapja legszebb korai, romantikus jellegű grafikái közé tartozik. Székely munkásságában tehát nem kis számmal találunk illusztráció-terveket ós illusztrációkat egyaránt. Mint már oly sokszor megírták, különös, összetett egyéniségének egyik komponense erősen spekulatív jellegű, intellektuális indítású volt. Az illusztráció pedig mindég lehetőségeket nyújt a gondolati elemnek a képzőművészeti alkotásba való bevonására. Ez lehetett az egyik körülmény, ami Székelyt erre a területre vonzotta. Másrészt Székely egyéniségében és művészetében egyaránt találunk rejtett, időnként — különösen munkásságának korai periódusában — erőteljesen a felszínre törő romantikus elemeket. A romantika pedig par excellence vonzódik az illusztrációhoz, példa erre Delacroix-tól kezdve Zichy Mihályig igen sok művész. Petőfi-illusztrációival kapcsolatban arra is rá kell mutatnunk, hogy Székely ahhoz a generációhoz tartozik, amely a szabadságharcot már értelmes fővel leikesedteszenvedte végig. Lyka írja róla, hogy „atyját, aki hivatalos ember volt Kolozsvárott, vésztörvényszók elé idézték" a szabadságharc bukása után. „Hosszú, halálos aggodalomban ólt az egész család, míg vissza nem került."

1

8 Ilyen ember számára — mint többékevésbé csaknem egész nemzedéke számára — Petőfi nemcsak a nagy költőt, hanem szinte magát a Szabadság testet öltött ós elvérzett eszméjét jelentette. Érthető, hogy újra és újra visszatér alakjához, költészetéhez, foglalkozik vele, még művészi problémái közepette is segítségül hívja. „A szubjektivitásra vagyok én teremtve. Mia nagy és varázsló Petőfiben? Az, hogy saját érzeményeiben úgy elmélyedt, — azokat minden külső befolyás nélkül úgy tudta adni, hogy igazságuk és individualitásuknál fogva érdekelnek mindenkit" — írja az Ifjúkori Napló 133. oldalán, „nov. 1861" keltezéssel. Petőfi költeményeinek illusztrálása is korán jelentkezik életművében. Az Ifjúkori Napló 266. és 267. oldalán találunk hat fedőfehérrel élénkített szépia-rajzot, melyek Petőfi „Tündérálom" című verséhez készültek. A rajzok mellett a datálás „München. Decb. 1859". Meleg hangulatú, erősen romantikus színezetű illusztrációk, külön érdekességük, hogy a sorozat utolsó képének, a „Búcsú"-nak változata szerepel az 1877-es Petőfi-díszkiadás Székelyillusztrációi között. A fiatal magyar művész 1859-ben Münchenben, az idegen művészeti centrumban, Petőfiről álmodik. Hazatérte után, 1864-ben, Pákh felszólítására nyilván örömmel lát hozzá a tervezett Petőfi-életrajz illusztrálásához. Közben ismét felmerül benne a Petőfi-versek illusztrálásának gondolata. Mint már említettük, az Akadémia Ms 5005/eee/10 jelzetű jegyzetkönyvében az 58, 59, 60 és 61 levélen egy tervezett, de meg nem valósult Petőfi-kiadványhoz vázol fel illusztrációkat, „az újabb költeményekből".

1

9 Tizenkét apró rajz és a verscímek jegyzéke tanúskodik erről. Többek között pl. a „Tisza", a „Szilaj Pista", az „Azokon a szép kék hegyeken túl" c. versekhez készít odavetett ceruza vázlatokat. Évszám o rajzok és feljegyzések között nem található. Figyelemre méltó, hogy a feljegyzett verscímek és a kis rajzok nem azonosak az 1874-es és 1877-es Petőfi díszkiadás Székely-illusztrációival. Ugyanebben a jegyzetkönyvben a 109. és 110. levélen verscímfelsorolást találunk, mely a feljegyzés tanúsága szerint egy "LYKA KÁROLY: Nagy magyar művészek. Bp. 1957. 47. 1. 1

9 Székely ceruzával írott megjegyzése a rajzok mellett. 11