Csapodi Csaba: Mikor szűnt meg Mátyás király könyvfestő műhelye (A MTAK kiadványai 34. Budapest, 1963)

6 tehát nem pusztán üres címként kapta a madocsai apátságot. Munkája eredményességét lehet látni abban az adatban, hogy Madocsának 1515-ben már ismét bencés apátja volt.

1

5 Ahhoz tehát nem férhet kétség, hogy a madocsai apát 1495-ben Johannes Antonius CATTANEO volt. De mit jelent a „miniator librorum regiorum" titulus? Hogy a királyi könyvfestő műhelyben dolgozó személyt jelent, azt eddig senki se vonta kétségbe. GULYÁS Pál is csak azt vitatta, hogy könyvdíszítő festő volt-e. Szerinte ugyanis ekkor még a miniátor szó nem egyértelmű az illuminátorral, hanem miniummal dolgozó rubrikátort vagy emendátort jelentett, filológiai képzettségű embert.

1

6 GULYÁS Pállal szemben BERKOVITS Ilona hiteles adatokkal védte meg azt az álláspontot, hogy a miniátor szót már a XIII. század óta azonos értelemben használták az illuminátorral, és semmiképpen sem filológiai képzettségű embert jelentett.

1

7 BERKOVITS Ilonának kétségtelenül igaza van abban, hogy a miniátor szóval emendátor-értelemben sohasem találkozunk. De hogy minden esetben, s főleg az ULÁSZLÓ számadáskönyveiben szereplő kitételben is illuminátorról van-e szó, azt megnyugtató módon nem tudjuk eldönteni. WATTENBACH szerint Itálián kívül inkább az illuminátor szó volt használatos könyvfestő értelemben már a XI. század óta. Idézi többek közt BENVENUTO DE iMOLÁt: „Parisius enim dicitur illuminiare (!), ubi in Italia dicunt miniare."

18 S a ránk maradt magyarországi adatok is úgy látszik, mintha WATTENBACHnak adnának igazat, bár ez az adatanyag olyan kevés, hogy sem az állítás mellett, sem ellene nem lehet döntő érvet kovácsolni belőlük. ULÁSZLÓ számadáskönyvein kívül magyarországi forrásban, jelenlegi ismereteink szerint, egyetlenegyszer fordul elő a miniator szó, MÁTYÁS királynak Iulius POMPONIUS LAETUSIIOZ 1471-ben írt levelében: „Reddite sunt nobis litere vestre per Blandium Miniatorem nostrum, his diebus Roma cum Codicibus ad nos reversum."

1

9 BLANDIUS tehát a király miniátora. De hogy a szót hogyan kell értelmeznünk, arra nézve bizonyos megfontolásra késztet az a körülmény: miért küldte el a király éppen illuminátorát — ha ezt jelenti itt a „miniator" kifejezés — Rómába kódexekért, s így munkáját közben hetekre vagy hónapokra nélkülöznie kellett, pedig 1471-ben még nem sok könyvfestő működhetett Budán. Ami kevés egyéb adatunk van a könyvfestésre vonatkozólag, abban mindig az illuminare, illuminátor vagy a pingere szó szerepel, hacsak nem egyszerűen a ,,fecit" vagy „per manus" kifejezés. CSONTOSI fáradságos munkával számos adatot gyűjtött össze a magyarországi könyvfestőkre és könyvmásolókra vonatkozólag, de az ő jegyzékében a „miniator" vagy „miniare" szó nem fordul elő, csak az „illuminátor" és „illuminare". HENRIK csukárdi plébános kódexében olvassuk: „Finitus est iste liber per manus Henrici dicti Stephani de westfalia, plebani inSchukaria cum seriptura, illuminatura, ligatura Anno domini 1377." Egy másik kódexben ez olvasható: „Anno 1425 henricus giesperger comparavit hunc Ibrum ad honorem beati eligii episcopi seriptum in Wacia per johannem felicis 1

5SÖRÖS: I. m. 334. 1. Lehetséges, hogy CATTANEO a 60 forintot is az apátság céljaira kapta, mert ezt az összeget Tolna megyei jövedelemből utalták ki a számára, Madocsa pedig Tolna megyében fekszik. 1

6 /. m. 13—14. 1. 1

7 BERKOVITS Ilona: Mátyás király „állítólagos" miniátorai. Magy. Könyvszle. 1942. 153—161. 1. is YVATTENBACH, W.: Das Schriftwesen im Mittelalter. 3. Aufl. Leipzig, 1896. 363—364. 1. 1

9 TELEKI József: A Hunyadiak kora. 11. köt. 454—455. 1.