Csapodi Csaba: Mikor szűnt meg Mátyás király könyvfestő műhelye (A MTAK kiadványai 34. Budapest, 1963)

4 talán a másolók dicsekvése alapján került OLÁH Miklós szövegébe. De az islehet, hogy a szöveget kell másként értelmeznünk. OLÁH egy szóval se mondja, hogy a mintegy harminc alkalmazott mind Budán dolgozott, csak azt, hogy MÁTYÁSennyit tartott el. Márpedig tudjuk, hogy MÁTYÁS király főleg Firenzében, de élete végén Bécsben is sok kódexet készíttetett. Azt is tudjuk, hogy Firenzében NALDUS NALDIUS személyében állandó emendátort is tartott.

4 Lehet, hogy ezek a külföldiek a budaiakkal együtt tették ki a harminc körüli számot. Hogy azonban mind idegenben dolgozó emberekről lett volna szó, annak ellentmond OLÁH Miklósnak az a megjegyzése, hogy ő legtöbbjüket még ismerte, ez pedig csak Budán volt lehetséges. OLÁH Miklós beszámolója tehát megerősíti a művészettörténetnek a stíluskritikából vont következtetéseit, és semmi kétséget nem hagy abban a tekintetben, hogy a korvinák tekintélyes része Budán készült, mégpedig föltételezhetően a királyi palotában dolgozó királyi könyvmásoló és -festő műhelyben. Mikor alakult ez a műhely, illetve mikortól kezdve készültek MÁTYÁS király számára Budán kódexek, nem tudjuk. De minket ezen a helyen nem is ez a kérdés érdekel, hanem az: meddig működött, mikor szűnt meg a műhely?' Mennyivel élte túl alapítója halálát? A kutatók eddig általában természetesnek vették, hogy a kódexek készítése a királyi műhelyben tovább folyt — ha csökkentett mértékben is — MÁTYÁS halála után, Mohácsig vagy még tovább is.

5. Anélkül, hogy a kérdést közelebbről megvizsgálták volna. Annyi bizonyos, hogy a Budán megkezdett kódexek díszítése nem szakadt meg egyszerre MÁTYÁS király halála után. Ha elfogadjuk azt a tételt, hogy Budán készültek kódexek, akkor azt is el kell fogadnnk, hogy ezeket az itt megkezdett díszes kódexeket ott is fejezték be ULÁSZLÓ koronázása (1490. szept. 18.) után,, mert több olyan budai stílusban készült kötetünk is van, amelyeknek lapszéldíszeiben megtalálhatók MÁTYÁS király címerei és emblémái, de az első lap aljára,, a még üres helyre az új possessor címere, az MA (Matliias Augustus) betűk helyére WR (Wladislaus líex) került, vagy a már elkészült MÁTYÁS-címereket festették át ÚLÁSZLÓéval. Ezek a párizsi CASSIANUS, a müncheni BEDA, a New York-i evangelistarium-kódexek és az ARiSTOTELES-ősnyomtatvány.

6 Ugyanakkor a külföldön készülő korvinák befejezetlenek maradtak.

7 Az a munka azonban, amivel a megkezdett kódexek befejezése járt Budán,, nem tarthatott nagyon soká. Semmi esetre sem 1491 —1492-nél tovább. De hozzáfogtak-e új kódexek festéséhez, olyanokhoz, amelyeket már ULÁSZLÓ király számára kezdtek másolni és díszíteni a királyi műhelyben, s ha igen, meddig folytak itt ilyen munkák? Az igenlő válaszra ,,a királyi könyvek miniátora" kifejezésnek 1495-ből való előfordulását megdönthetetlen érvnek szokták tekinteni. A „madocsai apát" személyének ezzel a címmel való megjelölésének cgyéb4 NALDUS NALDIUS: De laudibus augustae bibliothecae. Kiadva: ÁBEL Jenő: Olaszországi XV. századbeli íróknak Mátyás királyt dicsőítő müvei. Bp. 1890. 262. 1. (Irodalomtört. emlékek 2.) 5 IIOFFMANN Edit szerint „egészen 1533-ig több kéz munkáját különböztethetjük meg a királyi műhelyben". Ui. az 1533-ig készült címeres levelekben hasonlóságot lát egyes korvinákkal. Uő: „A király a török császárok történetét is a budai műhelyben illumináltatta 1512—1516ban." (A Nemzeti Múzeum Széchényi-könyvtárának az Alpeseken innen illuminált kéziratai. Magy. Könyvszle. 1926. 239, 241. 1.) Egy későbbi cikkében a História Turcorum imperatorumot 1512 elé teszi. (A Nemzeti Múzeum Széchényi-könyvtárának Magyarországon illuminált kódexei. Uo. 1927. 40. 1.) 6 llomiAN-x Edit: Régi magyar bibliofilek. Bp. 1929. 161. 1. 7 KUMOROVITZ Bernát: II. Ulászló levélváltása Firenzével a Mátyás halála után ottrekedt) Corvinák ügyében. Magy. Könyvszle. 1957. 294—296. I.