Csapodi Csaba: Mikor szűnt meg Mátyás király könyvfestő műhelye (A MTAK kiadványai 34. Budapest, 1963)

Iosepho Filz •quindecim lustrií pcracíis A stíluskritikai összehasonlítás módszerén kívül alig van más, kézzelfogható adatunk arra vonatkozólag, hogy MÁTYÁS király korában a budai királyi udvarban kódexmásoló és festő műhely működött. Ismerünk korvinákat, amelyeket az itáliai scriptor vagy illuminátor szignált, megjelölve a készítés helyét és idejét, de meglepő, hogy egyetlenegy olyan kódexünk sincsen, amelynek a kolofonja arról beszélne, bogy Budán készült, a Corvina-könyvtár számára dolgozó királyi műhelyben. Ez az adattalanság hajlamossá tehetne arra, hogy teljességgel kétségbevonjuk: egyáltalán volt-e ilyen királyi műhely? Nem pusztán tetszetős belemagyarázás, stílusjegyeknek önkényes értelmezése vezetett-e a budai keverék-stílusnak s ezzel az önálló királyi műhelynek a föltételezésére? Ezeknek a kétségeknek adott hangot még 1942-ben GULYÁS Pál Mátyás király állítólagos miniátorai cítnű cikkében.

1 Szerinte nagyobb másolótevékenység csak régi kéziratokban gazdag helyeken fejlődhetett ki. A budai műhelyben tehát inkább csak miniátori munka folyt, talán még könyvkötés. Megjegyzendő, hogy miniátori munkán GULYÁS nem illuminálást, hanem rubrikálást (rubrumokkaí, vörös jelekkel ellátást) és emendálást (szövegjavítást) ért. A kétségekkel szemben azonban el kell fogadnunk llANSANUSnak és OLÁH Miklósnak a tanúságát. RANSANUS megérkezésekor, 1488-ban MÁTYÁshoz intézett beköszöntő beszédében azt mondja, hogy a király Európából mindenhonnan szerzett ácsokat, szobrászokat, ezüstműveseket „atque pictores, transscriptoresque libroruni''',

2 OLÁH Miklós pedig, akinek Hungáriája mindig hiteles forrásnak bizonyult, részletesen szól ugyanerről a kérdésről: „Audivi a maioribus Mathiam regem, duin viverct, aluisse semper ad triginta servos amanuenses, pingendi peritos, quorum ego plorosque, illo mortuo, noveram. I lórum erant opera omnes Fere ct Graeci ct Latini codices conscripti. Praefectus his Félix Ragusinus Dalmata et ipse iam senex mihi cognitus, qui non modo Graece et Latiné, sed Chaldaice et Arabice doctus: praeterea in ipsa quoque pictura exercitatus, sedulo advertebat, ne quis error in describendis libris committeretur".

3 OLÁH Miklósnak ezek a sorai sok értékes adatot szolgállatnak nekünk. Egy részükre később még visszatérünk. Mindenekelőtt félreérthetetlenül kiderül belőlük, hogy MÁTYÁS király számára egy nagy létszámú műhely dolgozott, amelyben kódexeket írtak („codices conscripti", „describendis libris") és díszítettek („pingendi perilos", „in ipsa quoque pictura exercitatus"). Hogy azonban „szinte minden görög és latin kódex" a budai másolók kezeműve lett volna, az 1 Magy. Könyvszemle. 1942. 11—17. 1. 2 Monumenta Latina litteraturam Ilutigaricam illustrantia. IV. 1. PETRUS RANSANUS. Ed. Ladislaus .JUHÁSZ. Bp. 1931. 13. 1. 3 BÉL, Mathias: Adparatus. Posoaii, 1735. 8— 9. 1.