Méreiné Juhász Margit: Mikszáth Kálmán szellemi és tárgyi hagyatéka a Magyar Tudományos Akadémián és tájmúzeumainkban (A MTAK kiadványai 31. Budapest, 1963)

I. A Mikszáth-emlékszoba és a tájmúzeumok létrejötte

egy védangyalom gondoz engemet, pulykákat és csirkéket nevel a kertben, de hát azért minden meg van, a mi szegény meg holtnak kedves volt. Kedvenc fáit ápolgatjuk, tavaszra szeretném rendezni. Egy kertészt hozatok és azzal el rendeztetem. Igen szép fák vannak, az ország minden részéből küldözték,

1

1 ezek igen szépen nőnek, gyümölcsös is van, és egy kis szőlőkert is. Virágom nem sok van, mert késső jöttem már ki — nem volt rá idő — és azért igen nagy hálával és köszönettel veszem, ha gondolsz rám, és néhány virágot tartogatsz részemre. Különösen az évellő virág lesz nekem leg alkalmas, annak nem kell annyi gondozás. Sok bajom van a bérlővel folyton akar, hogy valamit csináltassak neki — már kétszer annyit kapott, mint a mennyi a szerződésbe van, és még folyton akar mindig valamit. Most is egy Icát szereléssel vagyunk el foglalva. Az igaz, hogy szép tanyát épitettem, ebben nagy örömem volt, de most már ez is busit, mert most, amikor legutóbb kint voltam a pusztán, sok dolgot el hanyagolt állapotban találtam. Félek hogy azt a sok szép épületeket deranzsirozni fogja, különösen a szeszgyárat féltem nagyon. Bizony rám férne a karlsbadi kúra és a szénsavas fürdők — de nem tudom hogy fogom e használni, nem tudom magamat rá száni, olyan letargiába vagyok. Tudod rettenetes helyzetem van. Minden el veszett, minden remény — teljesen reménytelen az életem. Vasárnap kint voltak Földesék — nem tudom hogy érezték itt magukat. — Laci egyszer volt kint Líviával az most már gyengélkedik — Bérezi az gyerek, Isten tudja mi lesz — nem tudom gyerek ésszel jót cselekedett-é

v

i egyszóval a jövőre nem szeretek gondolni, csak a múltra. Ezer hálával és igaz szeretettel gondolok Kád. Írj kérlek, ha nincs az irás épen nagyon terhedre. Szívből ölel Mikszáth özvegye. A levél hű képet fest MIKSZÁTHNÉ horpáesi életéről, úgyszólván minden vonatkozásban, emellett a készülő MIKSZÁTH szobáról is tájékoztat. MIKSZÁTHNÉ 19111 szeptemberében még egyszer megsürgeti az emlékszoba megnyitását. Erre vonatkozólag (Akad. Ert. 1919. 24. köt. 082. 1.) a következőket olvassuk: 110. tétel: „Özvegy MIKSZÁTH Kálmánné f. óv szept. 12-én kelt levelében sürgeti az Akadémia palotájában elhelyezett MLKSZÁTLFszoba megnyitását. — Az összes ülés a szoba megnyitását 1914. január 16-ára MIKSZÁTH Kálmán születése napjára határozta, és megbízza az Elnökséget és az I. osztály elnökét és titkárát a szükséges intézkedésekkel." Az ereklyeanyagot az özvegy 1919 októberében megható darabokkal gazdagítja. MIKSZÁTH íróasztalával együtt elküldi elhalt kisfia, Jánoska (1880—1890) játékszereit, a MIKSZÁTH novellából ismert lovat, báránykát, nyulat és kéményseprőt megőrzésre az Akadémiának. A kísérőlevél nemcsak megindítóan szívhez szóló, hanem a kis játékokhoz fűződő elbeszélés születésének mozzanatait is feltárja. így irodalomtört énei i jelentősége van. Ezért iktatjuk ide. A levelet a dec. 15-i ülésen fel is olvasták. Szövege a következő: Mélt. Heinrich Gusztáv úrnak, mint a MTA főtitkárának. Méltóságos Uram ! Mikor átkerestem az elárvult íróasztalt, hogy átadhassam az Akadémiának megőrzés végett, egy elrejtett fiókban megtaláltam a Jánoska játékszereit, miket halálos ágyán édesapjának gondjaira bízott : egy fényes krajcárt adott apjának kezébe azon szavakkal : az állatok kosztjára adom, ne add se Lacinak, se Bandinak, mert ők összetörnék. Te kosztold őket. Szegény kétségbeesett apja a temetés után összeszedte Jánoska játékait és bevitte a gyermekszobába, de azokat a kedvenceket, miket a halálos ágyon is magánál tartott és amelyeket apja gondjaira bízott, a három állatkát egy lovacskát, egy nyulacskát, egy báránykát, egy kéményseprőt — ezzel ijesztgette az állatkáit: ha rosszak lesztek, elvisz a kéményseprő — mondogatta — ezeket az íróasztalára helyezte. Szegény jó uram egy évig nem irt : nem tudta a tollat kezébe venni, a kétségbeesés egész elnémította. Mindent elkövettem, hogy vigaszt találjon a másik két fiúban, de nehezen ment a dolog. Laci segített nekem, mert ő már ,5 éves volt : neki megmagyaráztam, hogy az Albertet kell odaszoktatni az édesapjához, nem értették meg egymást, előbb a Bercit kellett magyarul tanítani, hogy megértse, amit édesapja szólt hozzá. Bizony nehezen ment. Egyszer véletlenül betoppantam a szobába, — hát Istenem! mit látok? Az uram az Íróasztal előtt ül, Jánoska állatkái előtte az asztalon állottak, és sírt. De úgy zokogott a szegény. 1

1 MIKSZÁTH Kálmán a jubileum alkalmával facsemetéket kért olvasóitól és kapott is az ország legkülönbözőbb részeiből. Ld. Krk. 26. köt. 426.. 445. Iev. " MIKSZÁTH Albert, a kisebbik riü is megnősült 1913. április 28-án. Feleségül vette KOZMÁI KUN Annát. MIKSZÁTHNÉ korainak találta gyönge-egészségű fia házasságát, de nem ellenezte. 11