Rásonyi László: A magyar keletkutatás orosz kapcsolatai (A MTAK kiadványai 26. Budapest, 1962)

tálista, ébren tartotta a Kelet felé tekintő nyelvész érdeklődést. Őmaga F. A. SCHIEFNERrel (1817—1879) levelezett, aki, mint neves orientalista, 1852-től tagja, majd könyvtárosa volt a pétervári akadémiának.

2

0 A Kelet felé tekintő érdeklődés YÁMBÉRYARMIN (1832—1913)

2

1 munkásságával jutott el zenitjére. Keleti utazása közismert. Bokbarában (ma Uzbekszkaja SzSzR) járt, aliol kevéssel azelőtt még több európai utazót — Conollyt, Stoddardot és Wyburnöt, az akkor igen erős brit expansio eszközeinek tekintve őket — megöltek. (Rejtély, hogy még 1821-ben hogyan vándorolt ott keresztül Körösi Csorna Sándor.) Vámbéry főbb munkái is közismertek. A mai Szovjetunió déli köztársaságai, akkor még független területek nyelveinek föltárása terén végzett érdemes munkát, — időben az orosz Berezin és Ilminszkij mellett elsőként, s sokat átfogó menynyiség tekintetében is az élen.

2

2 Körülbelül azt a szerepet töltötte be Vámbéry a magyar és a nemzetközi turkológia életében a (10-as évek közepétől kezdve a 80-as évekig, mint valamivel később V. V. RADLOV az orosz és nemzetközi turkológiában. A két férfiú levelezett is egymással, azonban az Akadémia kézirattárában csupán két Radlov-levél van Vámbéryhez, 1888-ból. Ahhoz a nagyon széleskörű szerepléshez és nemzetközi tekintélyhez képest, amellyel Vámbéry bírt, kis mennyiségű az Akadémián őrzött levelezése, pedig többekkel levelezett Oroszországból is; nemcsupán oroszokkal, hanem az ottani török népek egyes kiválóságaival is. Jól tudott- oroszul, s munkásságában bőségesen élt is e tudásával. Csupán a „Das Türkenvolk" o. munkájában (1885) fölhasznált legfőbb 105 forrásmű közül is éppen az 56 legfontosabb származik orosz szerzőtől, így az akkor még Rossica non legens Nyugat felé mintegy szócsövévé vált a rendkívül gazdag orosz etnográfiai irodalomnak. Munkásságának úttörő jellege ellenére is, mint nyelvész Vámbéry még nem állott korának magasabb szintjén. Ezen állott nagy ellenlábasa, a magyar nyelv finnugor eredete tudatának végleges diadalra juttatója, BUDENZ JÓZSEF (1836 —1892),

2

3 ki előbb az Akadémia könyvtárosa (1861), majd az altajisztika professzora lett. Tanítványain keresztül mintegy kiindulópontjává lett a hazai altajisztikának, sőt a finnugor nyelvészetnek, de részben még a magyar nyelvészetnek is. Nem csupán látta, hanem hirdette is, hogy az urálaltájisztika művelői munkásságának sine qua nonja az orosz nyelven publikált nyelvészeti anyaggyűjtésnek, a néprajzi, történelmi és régészeti forrásanyagnak a közvetlen fölhasználása, szóval az orosz nyelvtudás. A köréje csoportosult ifjú nyelvészek gárdájával megalapította a ,,kruzsok"ot, eredetileg „pyCCKHH Kpy>K0K"-ot, azzal a céllal, hogy ezen asztaltársaságban az orosz nyelvben gyakorolják magukat. Sok levelezőlap maradt fenn, melyen a kruzsok tagjai magyarul és oroszul üdvözölték a néha távollevő Budenzet. Ha nem is követte a „kruzsok" mindvégig Budenz szándékát az orosz nyelvgyakorlást illetően, létének eddigi kilenc évtizede folyamán a kruzsok mégis állandóan fenntartotta, sőt fokozta az orosz orientalisztika és finnugrisztika eseményei és eredményei iránti érdeklődést, s nagy jelentőségű ,— néha az Akadémiát is befolyásoló — tényezővé vált a Kelet és Észak felé tekint ómagyar nyelvtudomány történetében. BUDENZ altajisztikai munkásságában a Nyelvtudományi Közleményekben megjelent tanulmányainak vannak orosz vonatkozásai. Ó dolgozta fel REGULY csuvas gyűjtését, az általa hozott ComineHUC-t,

2

4 majd a Vámbéry kíséretében Pestre jött kungrát özbegtől .MOLLA IszHÁKtól (ki az akadémiai könyvtár szolgálatába lépett) 2

0 Hunfalvy munkásságáról Pápay i. m. 41—47. — Munkácsi Bernát, Hunfalvy Pál emlékezete. Budapesti Szemle, 1912. — Krompecher i. in. 2

1 Vámbéry X., Életem és küzdelmeim. Bp., 1905. — EoJibinan CoueTCKaH OnntiK.mn. VI11. 715. — Goldziher Ignác, Vámbéry Annin emlékezete. Bp., 1915. (Akadémiai Emlékbeszédek.) — Munkácsi Bernát. Vámbéry Ármin tudományos munkássága. Budapesti Szemle CLX1I (1915), S7—112, 243—274. — Vámbéry, Középázsiai utazás. Pest, 1865. Oroszul és még tíz más nyelven kiadták. 2

2 Abuska. Csagataj-török szógyűjtemény. Török kéziratból ford. Vámbéry A. Élőbeszéddel és jegyzetekkel ellátta Budenz József. Pest, M. T. A. 1862. — Vámbéry A.. Cagataische Sprachstudien. Leipzig, 1867. — Vámbéry, Muhákemet ül-lugetejn. Nyelvtud. Közlem. I (1862), 112—268. — Vámbéry A., A turkománok nyelve. Nyelvtud, Közlem. XV (1879), 1—54. — E munkákról vö. Thury József, A középázsiai török nyelv ismertetései. Bp., M. T. A.. 1906. — Vámbéry, H., Die Sarten und ihre Sprache. ZDMG. XLIV. 203—255. — Vámbéry, Jusuf und Achmed. Ein özbegisches Volksepos. Bp. 1911. —Vámbéri". Zwei özbegische Dichter : WZKM. VI. — Id., Die Scheibaniade Ein özb. neldengedicht. Wien, 1885. — Vámbéry. II.. Geschichte Bocharas I — 11. Stuttgart, 1872 (megjelent magyarul is). Egyéb turkológiai munkássága kevésbé tartozik ebbe az összefüggésbe, vagy már erősen elavult, 2' Munkácsi Bernát, Budenz József emlékezete. Budapesti Szemle LXXXVI1 (1896), 346 kk., 161—195, 329— 359. — Munkácsi Noémi, Egy nagy magyar nyelvész. Bp.. 1943. 38. — Zsiray Miklós, Budenz József (születésének századik évfordulóján). MNy. XXXII (1936). 145—160. — Krompecher B. op. cit, — Pukánszky Béla, Budenz József, Göttinga és a magyar nyelvtudomány. NyK. 1936 (Budenz-Emlékk.), 367—379. stb. 2

2 Budenz J., Csuvas közlések és tanulmányok. Nyelvt. Közi. 1 (1862), 200—268. 353—433; II. 14—68. Űttörő módon rendszerező ezen tanulmányában Budenz ,,a Reguly hagyományaiban található csuvas grammatikára vonatkozó anyagkészlet" mellett a B. BHIIJHCBCKHH-ÍCIO HauepTauue npaBH.I MynamcKoro U3biKa u Cnonapb (Ka3aH, 1836) c. munkát és a ConmreHUU npuHau/iewauiun k rpaMMaTune MyBamcKoro H3hiKa, (Cnő., 1775) c,, Reguly által hozott nyelvtant is felhasználta. — Budenz J., Reguly csuvas példamondatai. NyK. 11. 189—280. 6