Rásonyi László: A magyar keletkutatás orosz kapcsolatai (A MTAK kiadványai 26. Budapest, 1962)

Ha azokat a szálakat kutatjuk, amelyek a magyar ós az orosz szellemi ölet különböző szektorai között

1 az októberi forradalom előtti nemzedékek során át fonódtak, az orientalisztika szálát láthatjuk a legerősebbnek. Bár a régi orosz tudományossággal általában véve meglehetősen kevés szál és az is lazán fűzte össze a magyar tudományos életet, a Szovjetuniótól pedig egészen 1945-ig fólfeudális-kapitalista társadalmi és államrendszerünk révén elzárkóztunk, — az orientalistának mégis van mire visszatekintenie. Az alább adott vázlat mintegy rövid kalauzként csupán utal arra, hogy az, aki majd egyszer tüzetesen akar foglalkozni a magyar keletkutatás történetével azon időponttól fogva, hogy az Akadémia, illetve annak könyvtára létrejött, — lépten-nyomon találkozik orosz vonatkozásokkal, kezdve azon, hogy már 1833-bnn

2 Széchenyi, Teleki József elnök és Döbrentei Gábor titoknok közreműködésével megindult a kiadványcsere, amely az 1725-ben Nagy Péter által alapított orosz akadémiának számtalan ösztönző hatású forráspublikációját tárta a magyar tudósok elé. Magyar akadémiai ösztönzéssel, anyagi támogatással, ugyanakkor orosz akadémikusok sine qua non-jellegű morális segítségével tett kutatóutak, magyar akadémikusok és orosz akadémikusok személyes kapcsolatai, egymással való levelezése ismétlődnek, vagy fejlődnek ki. A még kiaknázásra váró levélkincs a tudománytörténetnek az orientalisztika területén is gazdag bányájává avatja az akadémiai könyvtár kézirattárát és keleti osztályát. Hogy a tudományos élet síkján kívül magyar—orosz kapcsolatok nagyon korán megindultak, az magától értetődik, hiszen ezek természetes függvényei a földrajzi adottságoknak, a történeti és ethnikai tényezőknek, a magyar nép ethnogenézisénok. Ha nem is a tudományban, hanem a nyelvek életében, a kultúrelemek vándorlásában már akkor is megvoltak a kapcsolatok, amikor a Szovjetunió földjének még csak igen kicsi része volt orosz föld, sőt még sem a magyar, sem az orosz nép nem voltak ismertek a történelem színpadán. Mikor a magyarság legrégibb elemei még az uráli őshazában, az oroszok szláv törzsei meg még többé-kevésbé az ősszláv közösségben éltek, talán akkortájt került a magyarság onognr neve az ősszlávság keleti törzseihez, s jutott onnan tovább ogr alakban, hogy azután délen és nyugaton, mint görög oéyyoo; és latin ungarus stb. bukkanjon föl.

3 A magyar őshaza többször változott, de a magyar etnikum lassú kialakulása és az orosz etnikum kifejlődése is többé-kevésbé egymás szomszédságában, részben azonos elemekből ment végbe. A IX. században az óoroszból került a magyar nyelvbe a görög és a lengyel népnév, viszont a magyarból az oroszba a sátor és a kard szó.

4 A honfoglaló magyarságnak a kárpáti hazába magával hozott kultúrája olyan elemekből alakult ki, amelyek jórészt közösek voltak a Kárpátokon túli végtelen steppezóna hajdani népeiével. Nyelvének legrégibb jövevényszavai is onnan kerültek; onnan az orosz nyelv régi jövevényszavai is. De a későbbi, X—XIII. századi pontuszi török népek is erős nyomot hagytak mind a magyarság, mind az oroszság etnikai fejlődésében és nyelvében is. A mongol támadást is egyaránt elszenvedte mindkét nép, de míg a magyarság életében ez minden szörnyűsége ellenére is csupán múló opizód volt, addig az oroszság sorsát tartósan befolyásolta. Fordítottja történt ennek az oszmán-török expansioval kapcso1 A magyar—orosz kapcsolatokról Általában: Fogara.- i Béla ós Illés Béla, Magyar—orosz történelmi kapcsolatok, Budapest, 1945. — Magyarország és Keleteurópa. Szerk. Gál István, Budapest. 1947. Ebben: Erős—Fogarasi— Komlós—Illés, Magyarok és oroszok, 31—60 és 268.1. — Kozocsa Sándor, Az orosz irodalom magyar bibliográfiája, Bp. 1947. 'A Magyar Tudományos Akadémia Könyvtára 1826—1961. Bp. 1960. 34. 1. s Cf. Moravcsik, Gy., Bvzantino—tureica II. Sprachreste dcr Ttirkvölker in den byzantinischen Quellen. Zwoite Ausg., Berlin, 1958. 219—220. 1 Melich János. Néhány magyar népnévről: Magyar Nyelv V, 337; Archív f. Slav. Phil. XXXII, 94; Melich, A honfoglaláskori Magyarország, Bp., 1929, 12—13; Melich, Zur slavisclien Wortforscliung: Z. f. Slav. Phil., XV, 94—103. 3