Rásonyi László: A magyar keletkutatás orosz kapcsolatai (A MTAK kiadványai 26. Budapest, 1962)

perzsa filológiának bizonyos fejlettségi fokra érése vezethetett el az etnogenetikai kutatás szempontjából oly fontos keleti kútfők közvetlen kiaknázásához, továbbá a török hódoltság korának kutatása szempontjából fontos kútfőknek, meg az iszlámnak a megismeréséhez is. Az arab és a perzsa tanulmányok viszont a sémi és az iráni filológiához, sőt az indológiához vezetnek el. A héber és általában a sémi filológia a kezdetek, azaz több, mint hat évszázad óta az ancilla theologiae (a theológia szolgálóleánya) volt, s még a reformáció korában is csak a bibliai exegesis miatt volt fontos. A párizsi Sylvestre de Sacy (1758—1838) volt az, aki megalapította a theológiától független sémi vonatkozású orientalisztikát. Tanítványának, Heinrich Leberecht Fleischer (1801—1888) lipcsei professzornak volt a tanítványa a magyar GOLDZIHER IGNÁC (1850—1921). A sémi filológia, illetve az iszlámkutatás Magyarországon Goldziher Ignácban kapta meg azt a kivételes jelentőségű személyiséget, akinek révén a magyar orientalisztika e területen is nemzetközi jelentőségűvé vált, s aki által az iszlámológia, az arab, a héber, majd a perzsa filológia is korszerű fokon lépett be a nálunk művelt stúdiumok sorába. Goldzihert élete során sok kitüntetés érte. Professzora volt a pesti egyetemnek, osztályelnöke a M. T. Akadémiának, tiszteleti, vagy külső tagja a világ legnagyobb jelentőségű akadémiáinak, közöttük 1897-től kezdve MJieH KOppeciiOHAeHT-je az orosz akadémiának is. Halála után a most már leningrádi akadémia emlékülést tartott, s ezen 1922. május 24-én, V. BARTOLJD mondta az emlékbeszédet, „HMÍI ROJITAUNAPA NPYHAFLJIOKAJIO K MMCJiy caMbix nonyjuipHbix B POCCHII n.ueH iiHOCTpaHHbix yqeHbix" jelentette ki Bartoljd, majd, az iszlámkutatásról lévén szó, így folytatta: ,,MO>KHO TOBOpiiTb oő anoxe ToJibnnuepa, Kai< B pyccKOÜ Hay

Luioií JiHTeparypc 6I>IJIO npeflJioTKeno Ha3i>iBaTb KOHCU XIX. N XX. iieKOB"

9

3 Goldziher munkái közül különösen a Vorlesungen-t, a Muhammadanische Studien-t, s az Abhandlungen-t emeli ki Bartoljd, mint amelyek jólismertek az orosz tudományosságban. Orosz földről egyébként 15 tudóssal levelezett Goldziher. Közülük Sz. PozNANSZKunak 232, V. RozENnek 103, P. KoKOveovnak 10, D. A. CHW0LS0Nnak 5, JlARKAVYnuk 8 levelét találjuk hagyatékában, de levelezett V. RADLOV, 1. KRACSKOVSZKIJ és K. ZALEMANNnal is. Hatalmas munkásságának Heller Bernát által összeállított bibliográfiájál

9

4 — bármily lelkiismeretes is az, — I. KRACSKOVSZKIJ még meg tudta toldani kiegészítésekkel.

9

6 E bibliográfiákból látjuk, hogy nemcsak egykorú fordítások készültek orosz nyelven Goldziher műveiből,

9

6 hanem az eredeti kiadás után még 58 évvel később is fordítottak tőle orosz nyelvre.

9

7 A 63 tanítvány és tisztelő között, akik a Goldzilier-Memorial

9

8 két kötetét megtöltik cikkeikkel, ott van a leningrádi professzor I. Kracskovszkij is. Iránistáink közül az 1917-et megelőző időből KÉGL SÁNDOR (1862- 1920) pesti professzort, a M. T. A. 1. tagját kell említenem. Nem tudományos kapcsolatai miatt, hiszen nagyon elszigetelten élt és működött, — hanem az orosz irodalom nagy szeretete miatt, melyet eredetiben olvasott és kijegyzetelt. Belső-Ázsia történeti földrajzának ós művelődéstörténetének nagy előbbrevivője, STEIN AURÉL (1862—1943) sem maradhat ki e felsorolásból.

9

9 Élete nagyobb részében a magyarsághoz számította magát nemcsak szívében, hanem állampolgársága révén is. Bár világraszóló eredményeit angol zászló alatt érte el, könyveit és kéziratait mégis eredeti hazájának hagyományozta. I. expedíciójáról visszafelé vezető útjáról írva, nagy hálával emlékezett meg arról a rendkívül szivélyes fogadtatásról, amelyben az orosz birodalom határának átlépésekor része volt. A „greatest kindness" megmutatkozott irányában Os-ba való érkeztekor is.

10

0 — 1915-ben Ili. expedíciójáról is Oroszországon keresztül jött vissza, Szamarkand felé. Ekkor meg a következő sorokat írja: „though my knowledge of Russian is as scanty as it could be, I met nowhere with anything but " B. BapTOJibfl, Mraaa rojibaunep. HeKponor. HAH. 1922: 147—168. — Vö. még: 14. KpaMKOBCKHií, riaMSTH 14. ToJibAUHepa. BOCTOK, K I. 2. 1923, 162 k. "

4 Bibliographie des oeuvres de Ignace Goldziher par B. Heller. l'arls, 1827. M

4 1. Kratchkowsky, Quelques additions et corrections á la ,13ibliographie ..." par B. Heller. Goldziher Memóriái Vol. I, 430—431. K. PejmrHh HcnaMa. HepeB. H. HpanKOCKaro (A Kultur der Gegenwart, Teil I, Abt. III, 87—135 fordítása). — HcJiaMCKaa H eBpeKcKan (|)n.noco<t>nH. 06uj. HCT. <()n.noco4wH I. Cri6. 1910. 79—110. — CaiuocTOhTeJibHbte oaepKH, o6pa6oTKn ii aonoJibHeHHbie nepeBOAbi H3 flo3H H roj7b:utneoa A. KpbiMCKoro kÍ3A. BTOpoe. MacTb I H II MocKBa, 1904. — klcnaM. IlepeB. M. HpaiKOBCKoro Cnő. 1911. 14. roAbamiap, KyribT CBSTbix B HcnaMa (MYXAMMEAAHCK. 3CKM3H). OT143. Mo., "" Ignace Goldziher Memóriái Volume. Edited par Sámuel Löwinger and Joseph Somogyi. I, Bp., 1948; II, jerusalem, 1957. *» Itásonyi László, Stein Aurél és hagyatéka. Bp., 1960 (A M. T. A. Könyvtárának Kiadványai 18. sz.). 10

0 Stein, Sand-buried ltuins 473, 476, 14