Gergely Pál: Pápai Páriz-album a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtárában (A MTAK kiadványai 21. Budapest, 1961)

ban hirdetett gyűjtésnek volt eredménye az a tizenegyezer font, melyből a Bethlenkollégiumot újraépítették. A vaskos kis emlékalbumnak csak 121 lapján vannak bejegyzések, így tehát kétharmada üres lapokból áll, -ami emlékkönyveknél gyakori, mint az is, hogy időrendileg nem következnek egymás után az emléksorok. Mindössze 33 magyartól. . . És a nevükön kívül sehol, egyetlen magyar szó sines az albumban, ezek is latin, héber, görög, francia sorokkal szerepelnek, akárcsak a többi, külföldi beírónál. Ha azonban a puszta magyar neveket vizsgáljuk is, becses tudománytörténeti adalékokat kapunk a külföldön jártakról. Jobbára elkallódott, idegenben maradt magyarok és — sajnos — nem nagy nevet szerzettek. Felsorolásuknál zárjelbe tettük az album lapszámát és némelyiknél a szellemesebb mondást idézzük, zárjelben magyar fordításunkkal. Az első lapon ifj. Pápai-Páriz 1711. júl.-ban, nyugati útja előtt kapja ezt a bibliai idézetet sógorától: Veszprimi István ref. püspöktől, Gyulafehérváron: „Initium sapientiae timor Domini" (az Ur félelme a bölcsesség kezdete), majd a 9. lapon Bethlen Miklós

1 bécsi sorai következnek (Sok gyötrelmen át kell belépnünk az Isten országába). [3. fényk. — Kaposi Sámuel

5 gyulafehérvári reotor 8 soros latin verset rögtönzött "a nagy atya jeles fiának, a haza s a tudomány Reménységének." (11. lap).— Balku Mihály, a fejedelem titkára, Bécsben 1711. szept. 22-én írta be: „Nunquum satis dicitur, quod nunquam satis discitur" (Sosem mondjuk elégnek, amit nem tanultunk eleget). Nádudvari Péter szászvárosi lelkész 1711. szept. elején írta [a 23. lapon]: „Nihil tam altc natura posuit., quo virtus non possit eniti" (Semmit a természet oly magasra ki nem tűzhetett, hová az Erény nem tudna törekedni.). — 11. Apafi Mihály erd. fejedelem 4. fényképünkön közölt, sorainak értelme: Mindont, elérsz állandó munkával, semmise nehéz annak, aki jól fog a munkába. — A 73., 83. és 8o—87. lapokon olvasható Teleki Pál és Sándor gernyeszegi emléksora (utóbbi az enyedi főiskola gondnoka), továbbá két kolozsvári gróf: Teleki János és ifj. Mihály, 1711. júliusi bejegyzése. Szatmárnémeti Sámuel kolozsvári teol. tanár ugyancsak 171 1. aug.-ban írta (89. lap): „Tranquilla ratio, ncc sui impatiens labor, modum evaganti praestruit scientiae" (A nyugodt gondolkodás és az önmagával szemben türelmes munka mértéket szab a felelőtlen tudománynak.). — Szintén Pápai Páriz külföldi útja előtti napokban írta be, 1711. aug.-ban, Csengeri Péter kolozsvári ref. lelkész azt a hosszabb latin dedikálást, mely „a nagy ősök nemes fiának, ki hazai erényeket s tiszta nevet örökölt, messzi útjára szerencsét kívánt" (117. lap). A 159. lapon egy londoni magyartanár: Steplianus Vargha üdvözli latin és görög verssorokban az 1724-ben náluk járt ifjú magyart, mint Apolló és Galenus tanítványát. Sajnos, erről a Vargháról sem tudunk többet, mint az itteniek legtöbbjéről.. . Űgy látszik, a 189. lap latin eniléksorai szerint, hogy Kolozsvárról Debrecen felé vette útját az ifjú, 1711 augusztusában, mert 29.-én egy Veresegyházi Tamás nevű debreceni lelkész írt az albumba görögül, latinul hosszabban. A következő magyar névvel a 239. lapon " 4 Bethlen Miklós erdélyi kancellár (1042—1716), Bécsben szerkesztette az ún. Diploma Leopoldinumot; rófságot kapott. A kolozsvári ref. kollégiumban Apáczai Csere János tanítványa volt, utána sokat járt külföldön, őleg német, francia, holland és angol városokban. — önéletírását Szalay L. adta ki az Akadémia Monumenta-sorozatában (II. és III. köt.). 4 Kaposi Samu (1060—1713) filozófia- és teol. tanár volt Gyulafehérváron, majd rektora a főiskolának. — Tanulmányúton volt többször Utrecht, Leyden és több német városban; teológiai doktorátust Angliában kapott d. Pápai Páriz néhány műve elé olőszót írt, vele szoros barátságban volt. 4. 5