Sáfrán Györgyi: Arany János és Rozvány Erzsébet (A MTAK kiadványai 19. Budapest, 1960)

rajzot, majd később az összhangzatos ének tanítását életbe léptette. Egy év multával ezekből s egyéb tantárgyakból fényes sikert mutatott fel. Erkölcsi élete az egész közönség előtt rehabilitálva lett. Még az öreg esperes is elfeledte, hogy Arany János „komédiás" volt. Való tény, hogy ezen korszakbeli tanulók még most is legszabályosabb írók Szalontán. Néven is megtudnám őket nevezni, kik közülök még életben vannak. * Arany ezen második tanítósága alatt történt az a csodával határos eset, hogy egyszer a vaknak tudott atyja benyitott hozzá az iskolába s mondá: „fiam, a templomban voltam, megjött a szemem világa." . . . Ezen város-szerte olterjedt csodás eset után, a folytonosan arcán ülő buskomolyság tünedezni kezdett, s zajtalanabb társas összejöveteleinknél néha részt venni kezdett. 1837 aug. hó elején Erzsébet kis testvérem bevégezvén elemi tanfolyamát, szülőim további képeztetését óhajták. Aranyra gondoltak és ajánlatot tettek neki, hogy ellátják házunknál élelemmel, szállással, s lenne szives kis búgommal naponta két órát foglalkozni. Arany ezen ajánlatot elfogadta, s házunkhoz költözött, s itt igen csendes, nyugalmas lakást élvezett, mennyiben atyám, anyám s bátyám nem a háznál lévő boltban folytatták napi munkájukat, ón magam is távol voltam iskoláim folytatása végett. A több lakrésszel biró háznál csak a nagynénénk, kis nővérem voltak rendesen otthon. Arany elvégezvén napi szakmáját az iskolában és a kis nővéremnek adott egy pár órát, a többi idejét nyugalmas csendben, tanulásra használta fel. Tanult oly szorgalom és kitartással, minőt én senkitől sem láttam s nem is hallottam. Ő volt ki házunknál utósó oltotta el a gyertyát és első gyújtotta meg. Három iskolaszünet alatt vele egy szobában laktam. Minden hazajövetelem alkalmával egy idegen nyelvvel őt gazdagabbnak találtam,s mint fentebb emlitém őt, munkaszünete ideje alatt, folyvást tanulásában elmerültr.ek láttam. Akkor nem értettem: mi célra való ez a szakadatlan tanulás általi önkínzás, vagy mint ő mondja, ez a „cilicium?" utólag, midőn neve az ünnepelt költők közé emelkedett, értettem meg: megértettem jelesen azt; hogy nem elégséges a költészetre gazdag lelki adománnyal születni, amellyel Arany kétségtelenül bírt; hanem szükséges hozzá a remek mintapéldányoknak oly gazdag ismerete, milyeneket ő fáradhatatlan szorgalmával magának megszerzett. Mondám vala: előttem állott Arany tanulási, illetőleg önképzési szorgalmának ez az eclatans példája ; de bűnbánólag bevallom, — nem sokat fogott rajtam. Meg is adtam az árát. Egyszer Arany valamely könnyelmű tettemért következő német szavakkal feddet meg „Gyuri, bist du besessen?" Irultam pirultam, hogy nem értettem meg a szónak valódi értelmét, holott atyám kora gyermekségem óta, a német nyelv eltanulása végett, engem idegen helyekre adott, s hittem is, hogy tudok németül. Nem lehetett kételyem, hogy Arany német feddésében szó vagy értelmi hiba lenne, mert tudtam, hogy ő, •— aki csak önképzéssel sajátította el a német nyelvet, —• azt alaposan és teljesen birja. Szégyenkedve kelle megkérnem őt, hogy magyarázná meg, amit mondott. Meg is magyarázta. Máig sem feledtem el, mit tesz németül „besessen". Német nyelvbeli kiejtése nagyon gyarló és magyaros volt, mert német beszédet nem is volt alkalma hallani. Az én kiejtésem inkább németes volt. 142